Egy esti citromfűtea, egy fokhagymakapszula vagy a megfázáskor elővett kasvirágkészítmény sok háztartásban magától értetődő. De a kérdés, hogy gyógynövények gyógyszerekkel együtt szedhetők-e, nem dönthető el pusztán az alapján, hogy a növény természetes eredetű. A gyógynövények hatóanyagokat tartalmaznak, ezek pedig módosíthatják egy gyógyszer felszívódását, lebontását vagy hatását. Néha ez jelentéktelen, máskor viszont kifejezetten kockázatos lehet.
A jó hír az, hogy nem kell lemondani minden teáról és fűszernövényről, ha gyógyszert szedünk. A biztonság kulcsa az, hogy tudjuk, pontosan milyen növényt, milyen formában, milyen adagban és milyen gyógyszer mellett használunk.
Miért alakulhat ki kölcsönhatás?
A gyógyszerkölcsönhatás, vagyis interakció azt jelenti, hogy két vagy több anyag együtt másképp viselkedik a szervezetben, mint külön-külön. Egy gyógynövény fokozhatja egy gyógyszer hatását, gyengítheti azt, illetve növelheti a mellékhatások esélyét.
Ez többféleképpen történhet. Egyes növények hatóanyagai befolyásolhatják a máj azon enzimjeit, amelyek a gyógyszerek lebontásáért felelnek. Ha a lebontás felgyorsul, a gyógyszerből túl kevés maradhat a vérben. Ha lelassul, a gyógyszerszint veszélyesen megemelkedhet. Más növények a véralvadásra, a vérnyomásra, a vércukorra vagy az idegrendszerre hatnak. Ilyenkor az azonos irányú hatások összeadódhatnak.
Nem mindegy a forma sem. Egy enyhe, alkalmanként fogyasztott tea vagy az ételeinkben lévő fűszer általában kisebb hatóanyag-terhelést jelent, mint a standardizált kapszula, alkoholos kivonat, koncentrált csepp vagy illóolaj. A „természetes” felirat tehát nem egyenlő azzal, hogy korlátlanul és minden helyzetben biztonságos.
Gyógynövények gyógyszerekkel együtt: mikor nagyobb a kockázat?
Különösen körültekintőnek kell lenni, ha valaki rendszeresen szed gyógyszert. Ide tartoznak a véralvadásgátlók és vérlemezke-összecsapódást gátló szerek, a vérnyomáscsökkentők, a szívritmusra ható gyógyszerek, a cukorbetegség kezelésére adott készítmények, az antidepresszánsok, az altatók, az immunrendszert befolyásoló szerek és az epilepszia elleni gyógyszerek.
Ugyanez igaz várandósság és szoptatás alatt, máj- vagy vesebetegségben, műtét előtt, illetve akkor, ha többféle gyógyszert szedünk. Idősebb korban is gyakoribbak a kölcsönhatások, mert a szervezet lassabban dolgozhatja fel az anyagokat, és sokszor több készítmény találkozik egyszerre.
A rendszeresség és az adag döntő. A konyhai mennyiségben használt fahéj, fokhagyma vagy gyömbér más megítélés alá esik, mint a napi több kapszula vagy a hetekig tartó kúra. A koncentrált készítményeket ezért mindig gyógyszerhez hasonló fegyelemmel érdemes kezelni: nézzük meg az összetételt, a napi adagot, és ne halmozzunk több, hasonló hatású terméket.
Gyakori példák, amelyeknél érdemes megállni
Orbáncfű és a gyógyszerek hatásának gyengülése
A közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) az egyik legismertebb példa. Hangulattámogató készítményekben gyakran előfordul, ugyanakkor számos gyógyszer lebontását felgyorsíthatja. Emiatt csökkenhet például egyes fogamzásgátlók, véralvadásgátlók, szervátültetés után adott gyógyszerek, daganatellenes szerek vagy HIV-ellenes készítmények hatása.
Az orbáncfű antidepresszánsokkal való együtt adása is problémás lehet, mert fokozhatja a szerotoninnal kapcsolatos nemkívánatos hatásokat. Ennél a növénynél a „csak egy természetes kapszula” különösen félrevezető gondolat. Rendszeres gyógyszerszedés mellett orvosi vagy gyógyszerészi egyeztetés nélkül ne kezdjünk orbáncfűkúrába.
Ginkgo, fokhagyma, gyömbér és a vérzés kockázata
A páfrányfenyő (Ginkgo biloba), a fokhagyma (Allium sativum) és a gyömbér (Zingiber officinale) koncentrált kivonatai egyes esetekben befolyásolhatják a véralvadást. Ez különösen akkor lényeges, ha valaki véralvadásgátlót, például warfarint, vagy vérlemezke-összecsapódást gátló gyógyszert szed.
A fokhagyma és a gyömbér ételbe téve, szokásos mennyiségben többnyire nem ugyanazt a helyzetet jelenti, mint a nagy dózisú étrend-kiegészítő. Műtét vagy fogászati beavatkozás előtt azonban a rendszeresen szedett gyógynövénykészítményeket mindig jelezzük az ellátó személyzetnek. A döntést ne egyedül hozzuk meg arról, mit kell abbahagyni és mikor.
Édesgyökér magas vérnyomás esetén
A valódi édesgyökér (Glycyrrhiza glabra) gyökerének glicirrizin nevű vegyülete hosszabb ideig, nagyobb mennyiségben fogyasztva emelheti a vérnyomást, csökkentheti a káliumszintet és vizesedést okozhat. Ez vérnyomáscsökkentőkkel, vízhajtókkal vagy egyes szívgyógyszerekkel együtt külön figyelmet kíván.
Az édesgyökér sokszor nem önálló teaként jelenik meg, hanem köhögés elleni teakeverékben, cukorkában vagy emésztést támogató készítményben. Ezért az összetevőlistát akkor is olvassuk el, ha nem kifejezetten édesgyökeret kerestünk.
Valeriana, komló és az álmosító hatás összeadódása
Az orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis), a komló (Humulus lupulus) vagy a citromfű (Melissa officinalis) nyugtató céllal népszerű. Egy esti citromfűtea sokaknál jól tolerálható, de altatóval, szorongásoldóval, erősebb fájdalomcsillapítóval vagy alkohollal együtt a bódító hatás fokozódhat.
Ilyenkor az álmosság nem csupán kellemetlen. Vezetésnél, gépkezelésnél, éjszakai felkelésnél vagy elesésre hajlamos idősebb embernél valós kockázatot jelenthet. Új nyugtató hatású készítményt ne azon az estén próbáljunk ki, amikor más álmosító szerből is szedünk.
Nem elég a növény nevét tudni
A biztonságos döntéshez a pontos azonosítás is hozzátartozik. A „ginzeng”, a „kamilla” vagy a „menta” megnevezés nem mindig mondja el, melyik fajról, növényi részről és kivonatról van szó. Például a népi név alatt eltérő fajok, eltérő hatóanyag-tartalmú készítmények is forgalomba kerülhetnek.
A gyógyszerésznek vagy orvosnak ezért ne csak annyit mondjunk, hogy „iszom egy gyógynövényteát”. Vigyük magunkkal a dobozt, készítsünk fényképet a címkéről, vagy írjuk fel a latin nevet, a készítmény formáját, az adagolást és azt, mióta használjuk. Egy saját magunk által gyűjtött teánál azt is mondjuk el, melyik növényi részt, milyen gyakran fogyasztjuk.
Mit tegyünk, mielőtt új gyógynövényt kezdünk használni?
Ha rendszeres gyógyszerszedés mellett szeretnénk gyógynövényt kipróbálni, ez a négy lépés sok bizonytalanságot megelőzhet:
- Írjuk össze az összes szedett gyógyszert, étrend-kiegészítőt, gyógyteát és cseppet. A szemcsepp, a tapasz és az alkalmi fájdalomcsillapító is számít.
- Pontosítsuk a növényt és a készítményt: fajnév, növényi rész, tea vagy kivonat, napi adag, kúra hossza.
- Kérdezzünk rá gyógyszerésznél vagy kezelőorvosnál, különösen rendszeres, koncentrált készítmény előtt.
- Új készítmény bevezetésekor figyeljük a szokatlan tüneteket, például a vérzést, erős szédülést, szívdobogást, kiütést, aluszékonyságot vagy a vércukor ingadozását.
A gyógyszert ne hagyjuk el, ne felezzük meg, és ne módosítsuk önállóan azért, hogy „helyet csináljunk” egy gyógynövénynek. A napszakok eltérő megválasztása néha segíthet a felszívódási problémák csökkentésében, de nem old meg minden interakciót. Ezt is szakemberrel érdemes egyeztetni.
Mikor kérjünk gyorsan segítséget?
Komolyabb panaszoknál kérjünk azonnali segítséget, ám enyhébbnek tűnő panaszoknál is hasznos lehet feljegyezni, mikor kezdődött a tünet, milyen készítményt vettünk be, és milyen adagban. Ez megkönnyíti, hogy a szakember valóban átlássa a helyzetet.
A gyógynövények akkor tudnak jól szolgálni bennünket, ha nem csodaszert, hanem hatóanyagokat hordozó növényeket látunk bennük.
Egy gondosan megválasztott tea lehet a napi öngondoskodás szép része, de rendszeres gyógyszer mellett a legjobb első lépés nem a kísérletezés, hanem egy pontos, őszinte beszélgetés a gyógyszerésszel vagy az orvossal.