A kamrapolcon sorakozó teás üvegek önmagukban nem jelentenek védőpajzsot. Az immunrendszert támogató gyógynövények akkor adhatnak valódi segítséget, ha jól választjuk ki őket, megfelelően készítjük el, és nem várunk tőlük olyat, amit csak az alvás, a tápanyagdús étkezés, a mozgás, a friss levegő vagy adott esetben egy szakember segítséget tud megoldani.
A gyógynövények szerepe inkább a szervezet természetes védekező folyamataihoz való finom, következetes hozzájárulásban és a szervezetünk megfelelő működésének támogatásában kiemelkedő.
Az immunrendszert nem egyetlen kapcsolóval turbó fokozatba kapcsolni. Sokféle molekula, sejt és szerv összehangolt munkája, amelyre a stressz, az életkor, a bélrendszer állapota, a mozgás, az alvás és a táplálkozás is hat. Ezért érdemes a gyógynövényekre szezonális támogató eszközként nézni, nem gyors megoldásként.
Mit tudnak az immunrendszert támogató gyógynövények?
Egyes növények antioxidáns vegyületeket, nyálkaanyagokat, keserűanyagokat, illóolajokat vagy poliszacharidokat tartalmaznak. Ezek közvetve segíthetik a szervezet alkalmazkodását, a nyálkahártyák komfortját, az emésztést vagy a felső légutak jóllétét. A hatás azonban növényenként, készítményenként és emberenként is eltérő.
Különösen fontos megérteni, hogy az „immunerősítő” szó félrevezető lehet. Autoimmun betegségben, szervátültetés után vagy immunrendszert befolyásoló gyógyszerek mellett nem cél az immunválasz válogatás nélküli fokozása. Ilyenkor minden koncentrált gyógynövénykészítményt (tinktúrát, kapszulát, kivonatot) előbb kezelőorvossal vagy gyógyszerésszel kell egyeztetni.
Sőt, az immunerősítés kifejezés is némileg félrevezető, hiszen sokkal inkább az immunrendszer támogatásáról van szó, amely támogatással a legmegfelelőbben tudja elvégezni a feladatát. S ahogy az előbb említettem, ez nem is mindig előnyös vagy célszerű.
6 gyógynövény a szezonális támogatáshoz
1. Csipkebogyó – Rosa canina
A vadrózsa áltermése késő ősztől a tél elejéig a hazai gyűjtőutak egyik legértékesebb kincse. C-vitamin-tartalma közismert, de flavonoidjai és karotinoidjai is hozzájárulnak értékéhez. A csipkebogyót inkább áztatással vagy kíméletes forrázással készítsük, mert a hosszas, lobogó forralás nem kedvez a hőérzékeny összetevőknek.
Egy evőkanál enyhén megtört, szárított bogyót öntsünk le 2 dl szobahőmérsékletű vízzel, és hagyjuk ázni 8 órát vagy egy egész éjszakán át. A szüredéket főzzük fel 2 dl vízzel kb. 4-5 percig forralva, majd szűrjük le, és öntsük össze a két teát.
Kevéssé ismert elkészítési mód, amikor az enyhén megtört bogyókat 64-68 Celsius fokos vízzel öntjük fel, lefedjük 6-8 percre, majd leszűrjük. (https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC5629151/)
A magokat borító szúrós szőröcskék irritálhatják a garatot és az emésztőrendszert, ezért a gondos szűrés nem kihagyható lépés.
2. Bíbor kasvirág – Echinacea purpurea
A bíbor kasvirág az egyik legismertebb, rövid távon alkalmazott gyógynövény a megfázásos időszakban. Kutatási eredményei nem minden készítménynél egyformán meggyőzőek, részben azért, mert más a gyökér, a föld feletti rész és a különböző kivonatok összetétele. A növény értékét ezért nem az ígéretes hangzású címke, hanem az azonosítható növényi rész és a megbízható készítmény adja.
Teaként kevésbé kiszámítható, hiszen a hatóanyagai jóval kisebb mértékben oldódnak ki a vizes kivonás során. Ezért standardizált készítményként vagy tinktúraként érdemes alkalmazni. Segít meggátolni a vírusok szaporodását, illetve a vírusok sejtbe jutását. Éppen ezért nem hónapokon át tartó, megelőző kúrára használjuk, hanem rövidebb időszakban, és jellemzően az első tünetek megjelenésekor azonnal.
Fészkesvirágzatúakra, például kamillára, körömvirágra, parlagfűre,érzékenyeknél allergiás reakciót válthat ki. Autoimmun betegségnél, immunszuppresszív kezelés mellett, várandósságban és kisgyermekeknél szakember jóváhagyása nélkül ne alkalmazzuk.
3. Bodzavirág és bodzabogyó – Sambucus nigra
A fekete bodza valóban fekete bodza legyen: a gyűjtésnél nem elég a virágzat formájára hagyatkozni. A gyalogbodza, Sambucus ebulus, alacsonyabb termetű, lágyszárú növény, terméseinek fogyasztása nem biztonságos. Csak biztos fajazonosítás után gyűjtsünk, útszéltől, permetezett területtől távol.
A bodzavirág forrázata kellemes, izzasztó hatású meleg italként hagyományosan meghűléses időszakban kerül elő. A bodzabogyót mindig hőkezelve használjuk fel: a nyers, éretlen vagy nem kellően feldolgozott termés panaszt okozhat. A szörp finom, de cukortartalma miatt ne tekintsünk rá korlátlanul fogyasztható gyógyszerre. A bogyóból készült sűrítményeknél tartsuk be a gyártó adagolását.
4. Kakukkfű – Thymus vulgaris és Thymus serpyllum
A kerti kakukkfű és a mezei kakukkfű illóolajokban gazdag növények. Forrázatuk jól illik a hűvös hónapok esti teáihoz, különösen akkor, ha kaparó torok vagy hurutos köhögés kíséri a náthát. A tea nem helyettesíti a kivizsgálást, ha magas láz, nehézlégzés, mellkasi fájdalom vagy elhúzódó köhögés jelentkezik.
Egy teáskanál szárított drogot forrázzunk le 2 dl vízzel, és legkésőbb 8-10 perc múlva szűrjük le. A kakukkfű illóolaja megfázásos időszakban kiváló választás lehet párologtatáshoz, ám belsőleg nem alkalmazzuk, hiszen az illóolaj nem „koncentrált tea”.
5. Gyömbér – Zingiber officinale
A gyömbér nem hazai vadnövény, mégis könnyen hozzáférhető, ezért sok magyar háztartás téli alapanyaga. Csípős, melegítő íze mellett emésztést támogató tulajdonsága is hasznos lehet, hiszen a szervezet általános állapotához a jó étvágy és a nyugodtabb gyomor is hozzátartozik. Friss gyökértörzséből néhány vékony szeletet 10 percig áztathatunk forró vízben, citrommal és kevés mézzel ízesítve.
Véralvadásgátló gyógyszer szedése, epekő, reflux vagy érzékeny gyomor esetén a nagy adag gyömbér kellemetlen lehet. Ilyenkor a kevés, ételbe tett gyömbér sokszor jobb választás, mint a napi többszöri teázás.
A [gyömbéres méz] (https://gyogyfuveskertem.hu/gyomberes-citromos-mez/) finom gyógycsemege, és torokfájás, megfázás idején is kiváló választás.
6. Csalán – Urtica dioica
A nagy csalán elsősorban nem klasszikus immunnövény, mégis helye lehet a tavaszi változatos étrendben. Levele ásványi anyagokat és növényi antioxidánsokat adhat leveshez, főzelékhez, pestóhoz vagy teaként. A fiatal hajtásokat kesztyűben, tiszta területről gyűjtsük, majd hőkezeljük. A főzés vagy forrázás megszünteti a csípő, égető érzetet.
Vízhajtó gyógyszerek, vesebetegség, ödéma vagy szív- és veseműködéssel összefüggő folyadék-visszatartás esetén a csalántea nem rutinital. A fokozott vizelethajtás ilyen esetekben nem ártalmatlan, ezért szükséges az orvosi egyeztetés. Hosszabb ideig történő alkalmazása is kerülendő.
Tea, szörp vagy kivonat: nem mindegy a forma
Egy enyhe, aromás tea elsősorban folyadékot, meleget és a növény vízben oldódó anyagainak egy részét adja. A tinktúrák és kapszulák jóval koncentráltabbak lehetnek, ezért több bennük az interakció és az adagolási hiba lehetősége is. A „természetes” nem jelent automatikusan kockázatmentest.
Kezdőként egyszerre egy új növényt vezessünk be, kis mennyiségben. Így észrevehető, ha kiütés, gyomorpanasz, fejfájás vagy más kellemetlen tünet jelentkezik.
Mikor kevés a házi gyógynövényes támogatás?
A gyógynövényes tea kiváló segítség, ám tartósan magas láz, fulladás, zavartság, kiszáradás, erősödő fájdalom, véres köpet, illetve két-három hétnél tovább fennálló panasz esetén indokolt szakember felkeresése. Csecsemőknél, várandósság alatt, szoptatáskor, krónikus betegségnél és rendszeres gyógyszerszedés mellett különösen ne találomra válasszunk készítményt.
A legerősebb téli rutin gyakran meglepően egyszerű: rendszeres alvás, fehérjében és zöldségben gazdag étkezés, napi mozgás a friss levegőn, elegendő folyadék, majd egy jól megválasztott csésze tea. Ha ismerjük a növényt, tudjuk, mikor és hogyan használható, a kamrapolcunk átgondolt, biztonságos segítséget tartogat.