Parlagfű mint gyógynövény?

Az ürömlevelű parlagfű vagy egyszerűen csak parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) egyrészt napjaink leginkább célkeresztben lévő növénye, a másik oldalról viszont gyógyhatásairól zengenek ódákat. Hol van vajon az igazság?

Rengeteg kérdést kaptam már ezzel kapcsolatban, s mivel ez a kérdés a fitoterápia egy igen neuralgikus pontja, ezért belemélyedtem a témába.

Vagyis mélyedtem volna, mert nem nagyon volt mibe. Magyar nyelven leginkább hivatkozások nélküli és semmivel sem alátámasztott csodálatos gyógyhatásokról olvastam, és angol nyelven sem lehet ennél sokkal többet felvonultatni. (Lásd lejjebb az erre irányuló kutatásom eredményét.)

Pedig anyanyelvem határain túllépve abból indultam ki, hogy az amerikai kontinensen őshonos növényről van szó, ha annyira csodálatos gyógynövény, ott biztosan használják/használták.

Hogy napjaink amerikai herbalistái nem tesznek említést róla, ez önmagában még nem bizonyíték semmire. Ők leginkább a biztosra mennek, és az enyhébb hatású, úgynevezett „veszélytelen” kategóriába sorolható gyógynövényeket preferálják, melyek alkalmazása a lehető legkevesebb mellékhatással, kockázattal járhat, s lehetőleg még az íze is jó.

Tudományos kutatások

Ezzel együtt rengeteg kutatás zajlik a gyógynövényekkel kapcsolatban az amerikai egyetemeken és világviszonylatban egyaránt. Régen rájöttek a gyógyszergyárak is, hogy kár kitalálni azt, ami már létezik, tehát a gyógynövények kutatása jó üzletnek is számít. Ez persze nem ugyanaz, mint a gyógynövényt elfogyasztani, de erről a témáról egy külön cikket lehetne írni, úgyhogy most maradjunk a parlagfűnél.

Mindezek után akár már ki is pipálhatnánk a szándékos elhallgatás témakörét, de azért menjünk tovább, mert van itt még valami.

Például az NCBI (Biotechnológiai Információk Nemzeti Központja) PubMed adatbázisában is számtalan ilyen gyógynövényes kutatási eredmény található. S bizony olyan betegségekkel kapcsolatos kutatások is, mint a rák, a szív-érrendszeri betegségek vagy az Alzheimer-kór, mi több ezek a kutatások legtöbbször igen sok bizakodásra adnak okot.

Ebben az adatbázisban rengeteg találat van a parlagfűre is, ám két kivételtől eltekintve az allergiáról, a növény invazív mivoltáról és egyéb, inkább mezőgazdasági, nem pedig egészségügyi témákról szólnak.

Az egyik kivétel az Alzheimer-kórral kapcsolatos, és nem mellesleg pozitív kimenetelű kutatási eredmény, a másik pedig az őszirózsafélék családjának tagjaira jellemző nehézfémgyűjtő tulajdonságról szól. A parlagfű is ebbe a családba tartozik, és a nehézfémgyűjtés szempontjából kiemelkedőnek számít, ami legalábbis óvatosságra int a fogyasztásával, illetve a gyűjtésével kapcsolatban. Magyarul, a tiszta helyről történő gyűjtés szabályának maximális betartására van szükség, ha valaki parlagfűfogyasztásra adja a fejét.

Magyarországon a Szegedi Tudományegyetem több kara végzett több kutatást a parlagfűvel kapcsolatban. Bizakodásra adhatnak okot a növényben található szeszkviterpénekkel kapcsolatos kutatások, melyek a növény antimikrobiális és citotoxikus hatását is igazolták.

Amerikai források a náluk őshonos növényről

Amerikai oldalakon kutakodva mindössze néhány weboldalt találtam, ahol egyáltalán megemlítették, hogy az indián törzsek használták gyógynövényként a parlagfüvet. Ez önmagában viszont még mindig nem bizonyíték semmire. Az viszont már feltűnőbb, hogy napjainkról szó sem esik, a felhasználási javallatok pedig korántsem olyan impozánsak, mint a magyar weboldalakon található felsorolások.

Az egyik forrás szerint összehúzó, bőrpuhító, lázcsillapító, hányáscsökkentő, fertőtlenítő hatását kihasználva az amerikai őslakosok (a dakoták, az irokézek, a lakoták, a cherokee és a Delaware indiánok) alkalmazták hányingerre, lázas állapotok esetén és menstruációs problémáknál. Néhány törzs a gyökeréből hashajtót készített. Levelének kipréselt nedvével rovarcsípést és a mérges szömörce okozta bőrirritációt csökkentették.

A másik forrás szerint a Delaware indiánok a vérmérgezés megelőzésére sebekre készítettek belőle pakolást. A dakoták és az irokézek hasmenés elleni főzetet készítettek a levelekből, a gyökeret pedig szívgyógyszernek használták. A lakoták a levélből készült kivonatot duzzanatokra használták.

Egy harmadik forrás szerint a cherokee indiánok a szétdörzsölt leveleket rovarcsípésre, a vizes kivonatot csaláncsípésre, a levélnedvet fertőződött lábujjakra helyezték, valamint lázcsillapításra, tüdőgyulladás esetén használták. A dakoták hányásra, a Delaware indiánok vérmérgezésre, a houmák a gyökér főzetét menstruációs problémákra, az irokézek a növény főzetét vérzéses hasmenésre és a bogyószedés közben kialakuló (vélhetően a kezeket érintő) görcsökre, a gyökér főzetét stroke-ra használták. A lakoták a növény vizes kivonatát duzzanatokra, a luisenók hánytatóként, a mahunák bőrkiütésekre és fejbőrbetegségekre, az otók pedig a zúzott leveleket a hegesedéssel járó hasi testdíszítések gyógyítására használták.

Összefoglalás a parlagfűről

A parlagfű ehető gyomnövény, tehát nem mérgező, ez viszont továbbra sem bizonyítja gyógyhatásait. Az OÉTI úgynevezett negatív listáján szerepel, vagyis étrend-kiegészítőkben nem alkalmazható. A benne található szeszkviterpének adhatnak némi bizakodást esetleges jövőbeni gyógyászati felhasználására.

Eredeti élőhelyén, Észak-Amerikában sem tartozik a mindennapokban használt gyógynövények sorába. Sőt, igen nehéz bármilyen információt begyűjteni róla akár herbalistáktól, akár tudományos munkákból, ahogy az a fentiekből is kiderült.

Európában pedig mindössze a 19. század óta fordul elő, tehát a régi gyógyfüves könyvekre történő hivatkozás sem állja meg a helyét. Nálam a polcokon „kb. kétméternyi” gyógyfüves könyv található, sem az 1775-ös Csapó József-féle (ami 19. század előtti, tehát elég régi), sem a későbbi, a hazai fitoterápia mai napig is alapkönyveinek számító Varró Aladár-, Makay Béla- vagy Rápóti-Romváry-féle könyvek nem tesznek róla említést.

Allergiát kizárólag virágzó állapotban okoz, ugyanakkor a növény érintése – fejlődésének bármely állapotában – kontakt dermatitiszt (csalánkiütéseket) okozhat. Mivel hazánkban nagyjából a lakosság 15%-a allergiás a parlagfűre, amelynek a virágzása több hónapig tart, érdemes komolyan venni az irtására vonatkozó törvényi kötelezettséget. Vérmérséklet szerint az irtás akár történhet úgy is, hogy elfogyasztjuk a növényt még virágzás előtt, hiszen ahogy említettem, ehető.

A gyűjtését nem, csak a forgalomba hozatalát tiltja törvény, tehát aki mindezek ellenére vagy mindezek mellett mégis úgy dönt, hogy akár gyógynövényként, akár tápláléknövényként fogyasztani kívánja, ezt megteheti, ám – az allergia biztos elkerülése érdekében – még a virágzás előtt.

Ez is érdekelhet: Allergia ellen természetes módszerekkel

Összegzés a parlagfűről

Úgy gondolom, hogy ilyen minimális mennyiségben fellelhető alkalmazási tapasztalat (beleértve a növény őshazáját is), irodalom és kutatási eredmény mellett a parlagfűről nem jelenthető ki egyértelműen, hogy (hatásos) gyógynövény-e vagy sem.

Ráadásul, ha a fentieket tekintjük, ezeket a gyógyhatásokat sok más, rengeteg kutatási eredménnyel alátámasztott és a mindennapokban is sokat bizonyított gyógynövénnyel is elérhetjük, melyek közül nem egy legalább olyan impozáns hatásfelsorolással rendelkezik, mint amelyet sok helyen a parlagfűnek tulajdonítanak.