Április 17. – Herbalisták Napja

Hallottál már a herbalisták napjáról? Főként az angolszász országokban tartják, méghozzá április 17-én.

Nálunk fitoterapeutának, angol nyelvterületen viszont herbalistának nevezik a gyógynövényekkel foglalkozó szakembereket. S míg hazánkban csak az lehet fitoterapeuta, aki a megfelelő vizsgákkal rendelkezik, addig bizonyos országokban a herbalisták a családi gyógynövényhasználóktól az igen komoly végzettségekkel rendelkező szakemberek skáláján mozognak.

A herbalista szó az angol „herb” szóból származik, ami gyógynövényt jelent, így leginkább „növényész” vagy füvész lehet a megfelelő fordítás. A Magyarországon használt fitoterapeuta elnevezés a görög „phyton” (növény) és „therapeia” (kezelés) szavakból ered, vagyis gyógynövényekkel kezelő embert jelent.

A herbalisták napja nem egy olyan ünnep, ami az első oldalon szerepel a naptárban. De miért is ne ünnepelhetnénk meg a gyógynövényismerőket, a természet patikájának őrzőit? Hiszen a herbalisták őrzik a hagyományos tudást, ami a modern orvostudomány mellett is fontos szerepet játszik, és ők azok, akik segítenek eligazodni a természet patikájában.

Ezen a napon szeretnék köszönetet mondani minden tanáromnak, mentoromnak, illetve az alábbi történelmi áttekintéssel minden ismert és ismeretlen szakembernek és herbalistának, akik megőrizték és továbbvitték a gyógynövényes tudást.

A herbalisták nyomában: egy kis történelmi utazás

Tudtad, hogy a gyógynövények használata az emberiséggel egyidős? Kissé romantikus lelkülettel szeretjük azt gondolni, hogy már az ősemberek is tudták, hogy melyik növény mire jó, és ezt a tudást generációról generációra adták tovább. Ám ennek széleskörűségére vonatkozóan nincsenek egyértelmű és kézzel fogható bizonyítékaink.

Az viszont biztos, hogy már az ősemberek is ismertek és használtak gyógynövényeket. Az Irak területén lévő Shanidar-barlagban i. e. 9200 körül időből származó leletek alapján a régészek azt feltételezik, hogy az ott talált gyógynövényeket (pl. fehérmályva, cickafark, beléndek) gyógyítási céllal használták fel. Egy neandervölgyi foglelet vizsgálatakor pedig nyárfa, kamilla és cickafark nyomait találták.

Az ókortól kezdve pedig már írásos emlékek is fennmaradtak. A herbalisták és a fitoterapeuták pedig ezeket a hagyományokat viszik tovább a modern ismeretekkel kiegészítve.

Néhány fontosabb mérföldkő a gyógynövények történetéből

Ősi gyökerek:

• A Mezopotámia (mai Irak) területén élő sumérok már i.e. 5000 körül írtak a gyógynövényekről.
• Az egyiptomiak az Ebers-papiruszon több mint 850 gyógynövényt jegyeztek fel. A i. e. 1534-re datálható orvosi szöveg főként receptgyűjtemény, és például a nőgyógyászat, a pszichiátria és a fogászat területéről is tartalmaz leírásokat.

Az ókori görögök és rómaiak:

• Hippokratész, az orvostudomány atyja, megalkotta a nedvkórtan elméletét, ami az európai orvoslás alapjául szolgált sok száz esztendőn keresztül. Később az i. e. 5-1. század közötti orvosi kéziratokat a Corpus Hippocratiumban foglalták össze, amely több mint 200 gyógynövényt írt le.
• Theophrastus Arisztotelész tanítványa volt. Tízkötetes Historia Plantarum című művéből kilenc kötet maradt fenn, és a kilencedik foglalkozik a növények gyógyászati felhasználásával. Ez a legrégebbi farmakognóziai munka. (A farmakognózia a természetes eredetű gyógyszerekkel foglalkozó tudományág.)
• Dioszkoridész az i.sz. 1. században tevékenykedett. A De Materia Medica című ötkötetes botanikai mű, melyben 600 gyógynövényt és a belőlük készült 1000 készítményt (erősségükkel és adagolásukkal) mutatott be, és 1500 évig alapmű volt.
• Plinius fő műve, a Naturalis Historia, melynek 8 kötete foglalkozik az orvoslással, a gyógynövényekkel és azok felhasználásával.
• Marcus Aurelius császár orvosa, Galénosz halála után is hosszú ideig orvostudományi szaktekintélynek számított. Hatalmas életművében gyógynövényes könyvei is nagyon jelentősek.

A Távol-Keleten:

• Kínában a Sárga Császár Belső Könyveiben szintén foglalkoznak a gyógynövényekkel.
• Indiában az egyik legkorábbi védikus szöveg, az Atharvavéda, (kb. i. e. 1500) már tartalmaz orvoslással kapcsolatos fejezeteket, amelyen az ájurvédikus orvosi gyakorlat is alapul. Az egyik ájurvédikus kézikönyv, a Szusruta több mint 700 gyógynövényt ismertetett.

A középkor:

• A „sötét középkorban” a korábbi görög és római tudást és könyveket betiltották, így zsidó és arab tudósok közvetítésével maradhattak fenn, akik lefordították görögről a saját nyelvükre.
• Abdalláh Ibn Sína (Avicenna) perzsa polihisztor i. sz. 1000 környékén kora legkiválóbb orvosának számított. A Kanun fi Tib (Az orvosi gyakorlat törvénye) fő művében összefoglalta a görög, a római és az egyiptomi tudást, és új szintre emelte ezeket. A Kánon 5 könyvéből 2 foglalkozik az egyszerű orvosságokkal, illetve a bonyolult szerekkel. A Canon medicinae szól az egyszerű orvosságokról, melyben 811 növényi, állati és ásványi gyógyhatású anyagot mutat be. Munkájának még évszázadokkal később is jelentős hatása volt, sokáig az orvosképzés alapjául szolgált.
• Bingeni Hildegard Cause et Curae című műve 6 könyvből áll, a betegségek sajátos
  okait és a hozzájuk tartozó természetes kezeléseket hangsúlyozza.
• A középkorban a szerzetesrendek feladatuknak tekintették a betegek segítését, és ehhez a gyógynövényeket is segítségük hívták. A kolostorkertekben szigorú szabályok szerint termesztették a növényeket, és feljegyzéseket készítettek az általuk tapasztalt gyógyhatásaikról, illetve az alkalmazott receptekről.
  
• Fontos művek ebből a korból az Elzászi füveskönyv (i. sz. 1418), a Lipcsei füveskönyv (i. sz. 1435) és Adam Lonitzer Füveskönyve (i. sz. 1557)

Magyarországon:

Lencsés György Ars Medica (Az orvoslás művészete) című művében növényi, állati és ásványi eredetű orvosságokat ajánl. Ez tekinthető az első magyar orvosi műnek.
Melius Juhász Péter  1575-ös Herbaricum című műve hazánk meghatározó gyógynövényes könyve volt, ez az első magyar orvosi füveskönyv. 300 betegséget és 1500 receptet, gyógymódot tartalmaz, miközben részletesen ír a növények belsőlges és külsőleges felhasználásról is.
Pápai Pariz Ferenc a 17. században Pax corporis (A test békéje) című művében 100 -féle betegségről és 300 gyógynövény felhasználásáról ír.

Az 1900-as évek elején a világ számos országában, így hazánkban is száműzték a gyógynövényeket az orvosi képzésből.

1980-as évektől újból egyre nagyobb igény jelentkezett a gyógynövények, valamint hagyományos és népgyógyászati felhasználásuk iránt.

1997-ben hazánkban államilag elismert egészségügyi szakma lett a gyógynövényekkel való gyógyítás, a fitoterápia.

Hogyan ünnepeld a herbalisták napját?

A hivatásos fitoterapeutákon, herbalistákon kívül a családi herbalisták is megérdemlik az ünneplést. Ők azok, akik tudják, hogy mit kezdjenek egy csípéssel, egy napégéssel, egy torokfájással, egy megfázással, egy álmatlansággal vagy éppen egy izomlázzal.

Te is közéjük tartozol? Ünnepeld meg magad, emlékezz arra, hogy a természet tele van kincsekkel, és engedd, hogy ez a nap a Tiéd legyen:

• sétálj az erdőben, és fedezz fel egy eddig számodra ismeretlen növényt (Ehhez itt kapsz további segítséget: Gyógynövénygyűjtési alapok)
• menj el egy gyógynövényboltba, és próbálj ki valami újdonságot
• készíts egy gyógynövényes kozmetikumot a saját örömödre (Ehhez itt kapsz további segítséget: Gyógynövényes kozmetikumok)
• beszélgess idősekkel, és kérdezd meg, hogy milyen gyógynövényeket használtak régen
• próbálj ki egy új teakeveréket, és merülj el aromáiban (Ehhez itt kapsz további segítséget: Teakeverékek)

Kívánom, hogy minden napod legyen tele gyógynövényekkel!

 Köszönöm, hogy ellátogattál oldalamra. Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg ismerőseiddel is.