A piros árvacsalán egy tömegesen előforduló, mégis kevéssé ismert tavaszi növény, mely egyrészt ehető, másrészt gyógynövényként is felhasználható. Sokan csak úgy ismerik, hogy a tavaszi lila virágú gyógynövény.
A piros árvacsalán a kora tavaszi gyógynövények közül az egyik legkorábban virágzik. Sok más tavaszi társánál sokkal kevésbé ismert, és főleg sokkal kevésbé használt, pedig egy igen könnyen hozzáférhető növényről van szó.
Piros árvacsalán felismerése
Ez az a növény, amit szinte mindenki látott már, de nem sok ügyet vetett rá. Nyílt, bolygatott területeken, akár kertben vagy szántóföldeken nagyobb foltokban találkozhatunk vele, ami megkönnyíti a gyűjtést. Kedveli a napos fekvést és a nedves, de jó vízelvezetésű talajokat.
Nevét csalánhoz hasonló leveleiről kapta. Azért piros, mert a hajtáscsúcs és az ahhoz közeli levelei bíboros-bordós (néha halványrózsaszín) árnyalatúak, és azért árva, mert szőrös levelei nem csípnek, mint a csalán (Urtica spp.).
Az árvacsalánfélék családjába tartozik, így többek között a mentafajok, a citromfű, a levendula és más kedvelt gyógy- és fűszernövények rokona. A családra jellemző az átellenes levélállás és a négyszögletes szár. Lilás-pirosas-rózsaszínes ajakos virágai levélhónalji álörvökben nyílnak.
A levelek többsége a szár felső részén helyezkedik el, kicsit úgy néz ki, mintha valaki alulról felfelé tolta volna a száron a leveleket. A levelek összhatása kicsit borzas megjelenést kölcsönöz a növénynek.
Gyakran összetévesztik a bársonyos árvacsalánnal (Lamium amplexicaule), ám kicsit jobban megfigyelve a két növényt, a bársonyos árvacsalán szára gyakran vörös, csipkézett levelei kerekdedebbek, a felső levelei pedig szárölelőek, míg a piros árvacsalán levelei mindig nyelesek és háromszög alakúak.
Másik hasonmás növénye a kerekrepkény (Glechoma hederacea), melynek vese alakú levelei kerekebbek és csipkésebbek, mint a bársonyos árvacsalánnak, ugyanakkor a szára legtöbbször kúszó (bár lehet felegyenesedő is), a virágai inkább kékes lilák, és ligeterdők, erdők, esetleg nyirkos rétek növénye.
Szerencsére a három faj összetévesztéséből nem adódik komolyabb probléma, mivel mindhárom faj ehető, illetve gyógynövény.
Piros árvacsalán gyógyhatásai
Vizelethajtó, összehúzó, antibakteriális, gombaellenes, gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító, izzasztó, méregtelenítő hatású.
Felfázás esetén teaként vagy tinktúraként már az első jelek észlelésekor érdemes alkalmazni.
Allergiás panaszokra teaként, tinktúraként vagy kapszulázva ugyanúgy jótékony, mint a csalán (Urtica dioica). Az első tavaszi allergének megjelenése előtt érdemes elkezdeni használatát.
Torokgyulladás esetén torokspray és gyógynövényes méz formájában is használható. A méz is segít elvenni a nem túl kellemes ízét és illatát. Így is jó allergiás panaszokra – teába keverve vagy önmagában. A piros árvacsalános mézet kenyérre, zabpehelyre, desszertekre is lehet csorgatni.
Összehúzó és fertőtlenítő hatásának köszönhetően friss zúzott leveleivel vagy tömény teájával kisebb sérüléseket, horzsolásokat, rovarcsípéseket kezelhetünk. Gyógynövényes olaj és kenőcs is készülhet belőle.
Erős menstruációs vérzésre belsőleg fogyasztva is hatásos. Egyéb vérzések esetén is használható belsőleg, ám fontos tudni, hogy a belső vérzések mindig orvosi ellátást igényelnek.
Piros árvacsalán mellékhatásai
Érzékeny emésztőrendszer esetén hashajtó hatású lehet. Ebben az esetben érdemes más gyógynövényekkel keverni, illetve kisebb mennyiségeket alkalmazni.
Piros árvacsalán a konyhában
A növény teljes föld feletti része ehető, mégis leginkább a hajtás felső (leveles-virágos) részét szoktuk gyűjteni.
Ahogy a legtöbb tavaszi növényünkben, a piros árvacsalánban is sok ásványi anyag található (pl. vas), illetve béta-karotin és C-vitamin. Levelei különféle ételekhez adva fogyaszthatóak.
Nyersen fogyasztva érdemes takarékosan bánni vele szőrös levelei miatt. Egyébként ugyanúgy használható, mint más leveles zöldség vagy gyógynövény. Levesekhez, egyéb főtt ételekhez, vagy turmixokhoz, smootie-khoz adva a szőrök már nem lesznek zavaróak. A fiatal levelek zsengébbek, élvezeti értékük magasabb, a nagyobb és idősebb levelek kevesebb élvezeti értékkel bírnak.
Ugyanakkor a leveleknek furcsa illata és íze van, melyet nem mindenki kedvel. Ez azonban más illatos fűszernövényekkel vagy kellemes ízű ehető, illetve gyógynövényekkel keverve viszonylag könnyen elnyomható.
Ha pesto vagy saláta készül belőle, akkor a tyúkhúr, a gyermekláncfű levele vagy a csalánlevél is tökéletes erre a célra. Teája nagyon fűízű, viszont egy kevés mentával és mézzel ízesítve kellemessé tehető az íze.
Érdekességek a piros árvacsalánról
Európában és Ázsiában őshonos, de Észak-Amerikában is közönséges gyomként fordul elő.
A tyúkhúrral és a bársonyos árvacsalánnal együtt a csirkék tápanyagokban gazdag tavaszi friss tápláléka lehet.
A méhek is kedvelik.
Zöld színű növényi festék is készülhet belőle fonal színezésére.
Ezt is nézd meg:
Gyógynövényes házipatika minitanfolyam
Köszönöm, hogy ellátogattál oldalamra. Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg ismerőseiddel is.
You must be logged in to post a comment.