A teáról legtöbbeknek elsőként nem a gyógyteák jutnak eszükbe, ami nem is véletlen. De vajon hogyan alakult a teázás története, és valóban a britek hozták Európába a teát, ahogy a legtöbben gondolják?
Tea mint gyógynövény
A teacserjéről (Camellia sinensis) gyűjtött levelek feldolgozottsági fokától függően beszélünk fehér, zöld és fekete teáról. S bár elsősorban élvezeti italként fogyasztjuk és gondolunk rá, a tea is gyógynövény, rengeteg jótékony hatással, és esetenként mellékhatásokkal is.
Koffeinhez hasonló hatóanyaga miatt élénkítő hatású, antioxidáns vegyületei pedig jótékonyan hatnak az egész szervezet egészségének megőrzésére. Csersavainak köszönhetően enyhíti a hasmenést, ugyanakkor vízhajtó hatása is jelentős. A hideg tea nyugtatja a gyulladt, irritált szemet és a viszkető, égő, gyulladt bőrt.
Ugyanakkor a koffeinre érzékenyeknél álmatlanságot is okozhat, a magas cseranyagtartalom (melyet megfelelő elkészítéssel, rövid ideig tartó áztatással csökkenthetünk) gyakori és nagy mennyiségben történő fogyasztás mellett irritálhatja a gyomor nyálkahártyáját, és vízhajtó hatása sem mindig előnyös.
A zöldteát egyre több kutatás tartja hatásosnak a fogszuvasodás megelőzésében és a fogyás elősegítésében, illetve antioxidánsokban is gazdagabb, mint a fekete. A fogyással kapcsolatos hatását talán megerősíthetik a híresen karcsú távol-keleti hölgyek is, bár vonalaik megőrzésében valószínűleg a nagymennyiségű zöldteán kívül az étkezésük is jelentős szerepet játszik.
Ki hozta Európába a teát?
Az angolok és az ötórai tea szinte elválaszthatatlan fogalmak. Ebből kifolyólag pedig sokan gondolják, hogy az egykori indiai gyarmat és a Brit Kelet-indiai Társaság környékén kell keresgélnünk.
Az időszámításunk előtti 3. évezredig Kínába visszanyúló legenda szerint egy fáról véletlenül a forró vízzel teli üstbe hullott leveleknek és Sen-nungnak köszönhetjük a teaivás szokását. A levelek a ma már teacserjeként ismert Camellia sinensis nevű növényről származtak, Sen-nung pedig a gyógynövények ismerője volt.
Ami viszont tény, hogy a kínaiak már évezredek óta fogyasztják a teát, sőt az egész Távol-Keleten a kultúra részévé vált, gondoljunk csak példaként a japán teaszertartásra. Az időszámítás előttről származó leletek legalábbis ezt bizonyítják, bár a teafogyasztás csak később vált igen népszerűvé.
Európában az 1500-as évek vége környékéről származnak az első írásos emlékek, s ha ezeknek hihetünk, akkor a portugálok voltak az elsők, kereskedelmi célzattal viszont a hollandok. A tea népszerűvé válása mégis egy portugál származású angol királynénak köszönhető, a Brit Kelet-indiai Társaság pedig kapva kapott a teaimport lehetőségén.
Míg korábban kizárólag a legtehetősebbek itala volt, a kávéházi kínálatban megjelenő forró ital már a középosztály számára is elérhetővé vált, bár még mindig drága volt.
A legtöbb teát napjainkban Kínában termesztik, ugyanakkor India, Srí Lanka és Kenya is nagy termelők. A tea még mindig drága cikk, különösen az olyan kuriózumok, mint az Indiában, a Himalája lábánál termesztett Darjeeling, amit a teák pezsgőjének is neveznek. Mindamellett napjainkban már bárki megengedheti magának a teafogyasztást.
A teázás történetéről szóló cikkben még több érdekességet és részletet olvashatsz.
Mikor, miért és hogyan került a tej a teába?
Ezzel kapcsolatban is több feltételezés létezik az igen értékes kínai porceláncsészék megóvásától a drága tea olcsó tejjel való hígításán át a csersavak közömbösítéséig. Bár oxfordi kutatások már azt is megerősítették, hogy a tea antioxidáns hatását közömbösíti a tej.
Ami engem illet, mégis abban szeretnék a legjobban hinni, hogy a tej „az indiai időkből” került a teába. Ugyanis Indiában a chai nevű, egyébként ayurvédikus egészségmegőrző és gyógyital teából készül, melyet tejjel hígítanak, és különféle (általában csípős) gyógynövényekkel gazdagítanak.
Ezeket is olvad el:
Mi az a chai és miért igyuk?
Különleges chai teakeverékek
Koffeinmentes kávéhelyettesítők gyógynövényekkel
Köszönöm, hogy ellátogattál oldalamra. Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg ismerőseiddel is.
You must be logged in to post a comment.