A fekete bodza (Sambucus nigra) virága kedvelt gyógynövény, és ehető virágként is gyakran felhasználjuk a konyhában. A fekete bodza termése méltatlanul szorul háttérbe, pedig a bodzabogyó (Sambuci fructus) is legalább olyan értékes, csak egy kicsit másként.
Az emberek évezredek óta használják a bodza virágát és termését gyógynövényként és élelmiszerként egyaránt, a fás részeiből pedig szerszámokat, főként szerszámnyelet készítenek. A tündérvilággal, a halállal és az újjászületéssel kapcsolatban is gazdag folklórral rendelkezik a bodza.
Ugyanakkor a bodza egyik legjobb gyógynövényünk a megfázás és influenza megelőzésére és kezelésére. Rengeteg klinikai vizsgálat is folyt és folyik a bodzabogyóval, sőt 2013-ban még nemzetközi konferenciát is tartottak a bodzabogyóról az Egyesült Államokban.
Ez is érdekelhet:
Megfázás elleni teakeverék
Ehető virágok
Bodzaszörp
Bodza(virág) hatásai, mellékhatásai, adagolása
Megfázás, influenza, vírusok elleni hatás
A bodza a felsőlégúti megbetegedések megelőzésére, a megfázás és influenza tüneteinek enyhítésére és a gyógyulási idő lerövidítésére igen jó hatású. Megelőzésre inkább a virág, a betegség leküzdésére inkább a bogyó bizonyult hatásosabbnak, de semmi gondot nem okoz a kettő felcserélése (vagy együttes alkalmazása) sem. A gyakori kis mennyiségek adása szintén kedvezőbbnek bizonyult mind megelőzés, mind kialakult betegség esetén.
Egy izraeli kutatás igazolta a megfázás és influenza elleni hatást, illetve megdöbbentő eredménnyel zárult, ugyanis a bodzakészítményt szedők több mint kilencven százaléka két napon belül jelentős javulást tapasztalt a placebót szedőkhöz képest, akiknél csak hat nap után következett be a javulás.
Több vizsgálat is hasonló eredményre jutott, sőt 2009-ben a H1N1 ellen is hatékonynak bizonyult. Valószínűleg több hatásmechanizmus is létezik, ám az egyik szerint a bodza hemagglutinin fehérjéje gátolja a vírus sejtbe jutását, így lehetetlenné válik a vírus további szaporodása.
A bodza ugyanakkor a herpesz megelőzésére, illetve a herpesz fellángolási intervallumának kitolására, valamint gyógyulásának lerövidítésére is hatásos.
Gyulladáscsökkentő
A bodza flavonoidokban gazdag bogyói gyulladáscsökkentő hatásúak, reumatikus és ízületi fájdalmak esetén is jótékonynak bizonyulnak.
A bodzabogyó egyéb felhasználási lehetőségei
Flavonoidjai erősítik a szemet, ezáltal jótékony lehet a szemek fáradtsága miatti átmeneti gyengébb látás vagy szürkületi vakság esetén is.
Fájdalomcsillapító hatású, és bár ilyen jellegű alkalmazása manapság már végképp háttérbe szorult, főleg kakukkfűvel és borsmentával keverve a bodzabogyó akár migrénes erősségű fejfájás ellen is hatásosnak bizonyul.
Magas antocián festékanyag tartalma, béta-karotin, C- és B-vitamin tartalma önmagában is értékes roborálószerré teszi.
Festékanyagának köszönhetően antioxidáns.
Hashajtó hatása erőteljesebb, mint a virágé, így az egész emésztőrendszer tisztítására alkalmas.
A hosszan főzött kérgekből régen ekcéma, bőrvörösség és sebhelyek kezelésére használatos kenőcsöt készítettek.
Bodzabogyó felhasználása, adagolása
A bogyókat lekvárként, préselt nedvként és szárított bogyóként is felhasználhatjuk.
A szárított bogyóból 1 teáskanálnyi mennyiséget számítsunk 2 dl vízre. Pár perc főzés után 10 percig hagyjuk állni, majd szűrjük. Naponta 2-3-szor 2 dl fogyasztható.
Az Egyesült Államokban első számú megfázás elleni készítménynek tartják a bodzabogyószirupot, mely a patikákban is könnyen beszerezhető. Ezen kívül különféle főzeteket, mézes-almaecetes kivonatokat, tinktúrákat, elixíreket készítenek belőle, valamint pitetölteléket, zselét, bodzás bort és egy csomó egyéb finomságot.
Ezt is nézd meg:
Bodza levele és kérge a népi gyógyászatban
A frissen összemorzsolt, pépesített leveleket orrvérzés esetén orrba helyezték.
A belső kérget hashajtóként és vizelethajtóként köszvény, ödéma és reuma kezelésére, illetve kenőcsként égési sérülések és herpesz esetén használták.
Bodzabogyó mellékhatásai
A zöld és a félérett (még pirosas), valamint a nyers bogyók enyhén mérgezőek, bár egyes receptek kapribogyó jellegű készítmények előállításához javasolják a zöld bodzabogyókat a valódi kapri pótlására.
A magok ciánglikozidot tartalmaznak, melyek főzés hatására elvileg elbomlanak, lekvár vagy szörp készítésekor mégis érdemes a magok nagy részétől megszabadulni például egy gyümölcscentrifuga vagy szita segítségével, illetve gyermekeknek ne adjunk a magos lekvárból.
A nagyobb mennyiségben a nyersen fogyasztott bodzabogyók hasmenést és hányást okozhatnak.
Bodzabogyó gyűjtése és további feldolgozása
A bodzabogyót teljes éréskor kell gyűjteni, amikor a bogyók feketére (mélylilás árnyalatúra) színeződtek. Általában augusztus közepétől szeptember közepéig tart a bodzabogyó szezonja, ám ez az időjárástól is függ.
A bogyókat felhasználhatjuk frissen lekvárhoz, szörphöz vagy bodzaszirup készítéséhez. A friss bogyókat le is fagyaszthatjuk.
Friss felhasználás esetén is sokat könnyíthetünk a munkánkon, ha a bogyókat szárastul betesszük a fagyasztóba, majd egy nap elteltével kivesszük, és egy villa segítségével lehúzkodjuk a fagyott bogyókat a szárról. Ezt követően a legrövidebb időn belül fel kell használni, vagy azonnal vissza kell tenni a fagyasztóba későbbi felhasználás céljára. (Amiatt nem kell aggódni, ha kevés szár a bogyók között marad.)
A bogyókat szellős helyen meg is száríthatjuk, ezt legjobb felakasztva végezni. A bogyókat száradás után lemorzsoljuk a szárról.
Mivel a bodzabogyó szezonjában az időjárás már kevésbé száraz és meleg, kihűlő sütőben vagy aszalógépben gyorsíthatjuk a száradást, hogy megelőzzük az esetleges bepenészedést.
Történelmi érdekességek a bodzabogyóról
Európában régi hagyománya van a bodzabogyó felhasználásának. A régészek már az őskori ásatási helyszíneken is nagyszámú vetőmagot találtak, melyek 12-17 ezer évesek. A feltételezések szerint a fás részeket már ekkor is szerszámok készítéséhez használták. Bodzalevelet formázó lándzsahegyeket is találtak, ezért feltételezhető, hogy a bodzát nagy becsben tartották.
A keltáknál is fontos növénynek számított a bodza. A druidák sípokat készítettek a bodzaágakból, így létesítettek kapcsolatot a halottak lelkével. A kelta mítosz szerint az erdő szellemei a bodzafa üreges fájában lakoznak, a bodza fehér virágzata pedig a halottak reinkarnációját jelképezi. Észak-Angliában és Ausztriában tavasszal bodzaágakat hagytak a sírokon. Ha később kivirágoztak, az azt jelentette, hogy a halott lelke megérkezett a Paradicsomba.
A régebbi korokban a bodzabokor szinte minden részét gyógynövényként használták, így nemcsak a virágokat és a bogyókat, hanem a kérget és a leveleket is. Ez utóbbiakról ma már tudjuk, hogy alkalmazásuk fokozott óvatosságot igényel, ezért háttérbe szorult.
A bodzafa könnyen megmunkálható, illetve a bodza fás részének szivacsos, üreges a belseje, ezért régóta furulyák, bodzasípok, fúvópisztolyok, bodzapuskák és pipák alapanyagául szolgál. Az üregben lévő puha, szivacsszerű belső szöveteket ugyan eltávolítják felhasználás előtt, ám ezek ciánglikozidot tartalmaznak, amelyek egészégügyi problémákat is okozhatnak. A szivacsos rész eltávolítása után a szárítás, de különösen a főzés biztonságosabbá teszi a bodza fás részeinek ilyen irányú felhasználását.
A bodza leveleiből készült főzet rovarok és egyéb kártevők elűzésére is használatos, a bodza virágait és leveleit pedig lepkék elriasztására is használták, bár nem tudom, hogy ki akarná elriasztani a lepkéket.
Köszönöm, hogy ellátogattál oldalamra. Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg ismerőseiddel is.
You must be logged in to post a comment.