A fekete nadálytő az utóbbi évtizedekben újra felfedezett és egyre népszerűbb gyógynövény, amely mutatós leveleinek, kedves kék (esetleg rózsaszín vagy lila) virágainak köszönhetően akár kerti dísznövényként is megállja a helyét, és a kertünkre gyakorolt jótékony hatását még nem is említettük (ám ígérem, lesz róla szó).
Fekete nadálytövet (Symphytum officinale) érdemes termeszteni, de nem feltétlenül szükséges, hiszen vadon ártéri gyomtársulásokban, vízpartokon, nedves szántóföldeken is előfordul. (A vadon gyűjtött növények esetén ne feledd a gyógynövények gyűjtésének szabályait betartani.)
Virágának színe fehértől az égszínkékig terjed, esetleg rózsaszínes, lilás is lehet. Hazánkban több alfaja is előfordul, de a virágszínt befolyásolhatja a talaj pH-ja is.
A gumós nadálytő (Symphytum tuberosum) virága sárga, ez nem gyógynövény, bár szintén mutatós.
Fekete nadálytő termesztése
A fekete nadálytő termesztése végtelenül egyszerű, hiszen gyökérdugványról könnyen szaporítható, sőt a beszakadó gyökerekről is kihajt. Ha egyszer megtelepedett valahol, szinte kiirthatatlan, ugyanakkor jól kordában tartható, így nem kell attól félni, hogy mindent beborít és elnyom. Rendszeres kihúzgálással vagy kapálással a gyökerek kimerülnek, és egy idő után már nem hajtanak ki.
A gyökérdugványhoz mindössze néhány gyökérdarabra van szükség, melyet a földbe helyezünk, 98%, hogy így is kihajt.
A legjobb azonban, ha egy-két levél is van a körülbelül tíz centiméteres gyökereken. A földbe helyezés előtt a leveleket távolítsuk el, és úgy helyezzük a földbe, hogy a gyökérnyak (ahol a levelek és a gyökér találkoznak) egy szintben legyen a földdel. Egy ilyen dugvány szinte biztos, hogy pár héten belül megered, ha nedvesen tartjuk a földjét. A dugványozás történhet cserépben és szabadföldön is.
Tavasszal gyorsan nőnek mutatós levelei, ami jó talajtakaró, később pedig, amikor a többi növénynek át kellene adnia a helyét, a leveleket egyszerűen letéphetjük, és megszáríthatjuk, vagy mulcsnak használhatjuk.
Fekete nadálytő gyűjtése
A fekete nadálytő gyűjtött része elsősorban a gyökere, de gyógynövényes fürdőként vagy tinktúrához a levele is felhasználható.
Az ép, egészséges, kifejlett leveleket az egész nyár folyamán gyűjthetjük. Érdemes úgy megszárítani, ahogy a dohányleveleket szokás, vagyis egy hosszú zsinórra (spárgára) felfűzve. A felfűzést a levélnyélhez közelebb végezzük, és a felfűzött leveleket ne fektessük szorosan egymásra, hanem hagyjunk pici távolságot, és mindegyiket fordítsuk el az előzőhöz képest. Így a zsinór körül úgy fognak elhelyezkedni a levelek, mint egy fa törzse körül az ágak, amitől a levelek lazábban állnak, könnyebben átjárja a levegő a levéltömeget, és gyorsabban száradnak a levelek.
A gyökerek gyűjtését októbertől áprilisig végezhetjük. Ősszel még könnyen beazonosíthatóak a gyökerek a száradófélben lévő növényi részek alapján. Télen is szedhetünk gyökeret, ha pontosan tudjuk, hogy hol volt a növény, illetve felismerjük a gyökeret. Tavasszal az első apró levelek megjelenése után ismét könnyebben beazonosíthatóvá válik.
A gyökérzet kiásását, kiforgatását óvatosan kell végezni, ugyanis akár negyven-ötven centiméter mélyre is hatolhat, és könnyen beszakad.
A gyökereket a talajdaraboktól, egyéb maradványoktól és a korhadó, beteg részektől meg kell tisztítani, ehhez egy gyökérkefét is segítségül hívhatunk. Majd alapos mosás következik, lehetőleg erős vízsugárral és minél gyorsabban, hogy ne szívja meg magát a gyökér vízzel.
A fekete nadálytő gyökerének aprítása és szárítása
Szárítás előtt mindenképpen fel kell aprítani a gyökereket, mert csontkeménységűre szárad. Vághatjuk szeletekre, kis kockákra, hasábokra, esetleg le is lehet reszelni.
Minél hamarabb kezdjük meg a szárítást, és minél gyorsabban végezzük, annál jobb minőségű növényi drogot kapunk, melynek belseje fehér színű marad. Ez nem is olyan egyszerű feladat, hiszen az aprítás megkezdésekor szinte azonnal tapasztalható az enyhén barnás elszíneződés.
Tűző napon vagy 50 Celsius fokos mesterséges szárítóban (házi körülmények között aszalógépben, elektromos sütőben) is történhet a szárítás.
Pirrolizidin a fekete nadálytőben
A pirrolizidin nevű alkaloid toxikus, májkárosító, rákkeltő, mutagén (genetikus mutációt okozó, DNS-t vagy géneket károsító) és teratogén (magzatkárosító, magzat fejlődési rendellenességét okozó) hatású, emiatt egyes országokban korlátozták a nadálytőgyökér forgalomba hozatalát. A levélben jóval alacsonyabb az alkaloid koncentrációja, mint a gyökerekben. A gyökerek külső kérge, a gyökércsúcsi részek és a hajszálgyökerek tartalmazzák nagyobb mennyiségben a pirrolizidint.
További pirrolizidint tartalmazó gyógynövények: borágó, martilapu, aggófű, acsalapu. (A borágó felhasználása inkább fűszer jellegű, a martilapu gyógyászati jelentősége csökken, az aggófű és az acsalapu pedig felhasználása pedig napjainkban már nem jellemző.)
A pirrolizidin miatt felhasználása külsődleges, illetve folyamatos alkalmazása is ellenjavallt.
Mire használjuk a begyűjtött gyökereket?
A gyökereket (és a leveleket is) fentiek alapján külsőleg használjuk. Külsőlegesen nagyon sokféle problémára jelent megoldást a fekete nadálytő, melyekhez könnyen megtalálhatjuk a legjobb, legkényelmesebb felhasználási formát.
Tinktúra készülhet a gyökerekből és a levelekből egyaránt a növényi részek alkoholban vagy vodkában (illetve más égetett szeszben) történő néhány hétig tartó áztatásával, majd szűrésével. A tinktúrát bedörzsölőként használhatjuk, ám alkoholtartalma miatt bőrszárító hatású.
Vizes kivonata (tömény tea) lemosóként, borogatóként használható különféle bőrproblémákra.
Pakolás készülhet a friss levelek és/vagy gyökerek összezúzásával (vagy szárított levelekből, reszelt és szárított gyökerekből kevés forró víz hozzáadásával). A porított gyökér is jó lenne erre a célra, de belélegezve igen kellemetlen, fojtogató érzetet kelt, így használata némi korlátba ütközik.
Feketenadálytő krém készítése (2 recepttel)
Kerti tipp – Permakultúra és a fekete nadálytő
Ha hallottál már valaha a permakultúráról, bizonyosan tisztában vagy a fekete nadálytő kertre gyakorolt jótékony hatásaival.
Természetes trágyanövény, élő talajtakaró és kiváló mulcs. Angolul chop and drop mulch-nak nevezik azt a mulcstípust, amikor csak leszedik, felaprítják és a területen szétszórják a mulcsnövényt, bár aprítani sem feltétlenül szükséges.
Ezen kívül komposztaktivátor (elősegíti a komposzt érését), jó társnövény sok haszonnövény számára, továbbá úgynevezett dinamikus akkumulátor, vagyis a talaj mélyebb rétegeiből is képes a felszínre hozni a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagokat, valamint virágai rovarcsalogatók a méhek és más hasznos rovarok számára.
Társnövényként használható például gyümölcsfák köré ültetve és elvileg nem ismerünk olyan növényt, melynek fejlődésére rossz hatással lenne.
Köszönöm, hogy ellátogattál oldalamra. Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg ismerőseiddel is.
You must be logged in to post a comment.