Csalán termesztése és gyűjtése

Érdemes egyáltalán csalánt termeszteni? Tényleg lehet kesztyű nélkül gyűjteni? Az alábbiakban mindenre fény derül a csalán termesztése és gyűjtése kapcsán.

Csalán felismerése

Azt hiszem, a csalán beazonosítása nem jelenthet különösebb problémát, aki valaha kirándult már erdőben, nagy eséllyel találkozott vele és a „csípésével”.

Azért mondom, hogy nagy eséllyel, mert előfordul, hogy valaki egyáltalán nem érzékeli a csípést, akárhogy próbálkozik, bár ez az emberiség nagyon elenyésző százalékára igaz. Ha erősen megmarkoljuk a növényt, akkor is elkerülhetjük a szúrást, továbbá az erősen kérges, megvastagodott bőrt sem igen bántja.

Azonban egy könnyed simítás a kézfejünkkel, és a csalán máris megmutatja magát. A teljes növényt beborítják ugyanis a csalánszőrök, melyek a száron találhatóak a legsűrűbben. A csípés nem fájdalmas, inkább kellemetlen, és vigaszt jelent, hogy jót tesz az ízületeknek.

A nagy csalánt (Urtica dioica) az apró csalántól vagy kis csípős csalántól (Urtica urens) könnyű megkülönböztetni. Utóbbinak a levelei egészen aprók, nagyjából a hüvelykujjunk felső ujjpercével megegyező méretű. (Persze kinek mekkora a hüvelykujja, de a nagy csalán levelei ennél jóval nagyobbak.) További megkülönböztetésül szolgál, hogy az apró csalán alsó levelei rövidebbek, mint a levélnyelek, a nagy csalán levelei pedig mindig hosszabbak a levélnyélnél.
Mindkettő gyógynövény, felhasználásuk is hasonló, ám a nagy csalán alkalmazása elterjedtebb, és nagyobb levelei miatt gyűjtése is könnyebb.

Csalán gyűjtése

A csalánt nagy mennyiségekben az erdőkben gyűjtik, távol a településektől, így a szárítási lehetőségek sem adottak helyben, a szállítás pedig nagy kapacitást igényelne. Éppen ezért a csalán esetében régebben gyakori volt, hogy helyben, azaz erdei tisztásokon vagy az erdő melletti füves területeken tiszta helyre, akár ponyvára terítve, többször átforgatva a napon szárították a leveleket. Napjainkban ez már viszonylag ritkán fordul elő.

Nagy mennyiségben történő gyűjtéskor a növényt sokszor nem kaszálják, hanem egyszerűen a leveleket a szárról lefosztják (alul megfogják a szárat, és a másik kezükkel felfelé lehúzzák a szárról a leveleket), a gyűjtők (gumi)kesztyűben dolgoznak. A kesztyűt is védi és a fosztást is könnyíti, ha a kesztyűre puha drótspirált húznak.

Kisebb mennyiségben, házi felhasználásra sarlózással is gyűjthető. A növény később a tövéről ismét kihajt, és többször is gyűjthető lesz. Szárítás előtt ilyenkor is szükség van fosztásra, ám ezt elvégezhetjük otthon is a szárítás előkészítésekor, természetesen kesztyűvel védett kézzel.

A fosztáskor ügyelni kell, hogy a felső kb. 5 centiméteres zsenge szárrészen kívül ne kerüljenek szárdarabok a levelek közé.

Ha mindössze pár levélre van szükség például egy friss herbateához, akkor a leveleket akár csupasz kézzel, kesztyű nélkül is be lehet gyűjteni. Amikor a nyári friss herbateámhoz szedegetem össze a növényeket, rendre elfelejtek kesztyűt vinni magammal, de nem esem kétségbe.

Azon a ponton, ahol a levélnyél („levél szára”) találkozik a levéllemezzel, alig található az egyébként az egész növényt beborító csalánszőrökből. Ezen a ponton két ujjunk közé csippentve könnyen leszakíthatjuk azt a pár levelet, amire éppen szükség van, persze vigyázva, hogy közben a többi levél ne csipkedje össze a csuklónkat, alkarunkat, kézhátunkat.

A levelek gyűjtését már tavasszal elkezdhetjük (országrésztől függően), ám ekkor még zöldségnövényként történő felhasználásra. Később, a nyár elején és a nyár folyamán a kifejlett leveleket gyűjtjük szárítási céllal. A gyűjtést a jelentéktelen kinézetű virágzat megjelenése előtt végezhetjük.

A csalán levelein kívül a gyökérzetét is gyűjtjük. A gyökérzet begyűjtése tavasszal és ősszel történik. A szárcsonkot, korhadt részeket, mellékgyökereket el kell távolítani, majd mosás után egészben vagy aprítva szárítható.

Gyógynövénygyűjtés szabályai
Csalán hatásai, mellékhatásai

Csalán termesztése

Természetesen nem arról van szó, hogy valaki szántóföldi körülmények között csalánt termeszt, hiszen alapvetően egy árnyékkedvelő, erdőszéli növényről beszélünk.

Kis mennyiségben, családi felhasználásra viszont minden további nélkül termeszthető, amennyiben rendelkezésre áll a kertben egy félreeső, (fél)árnyékos terület. Azért jobb, ha félreeső, mert egyrészt nem a csalán lesz a kedvenc dísznövényünk, másrészt nem fog jöttünkben-mentünkben összecsipkedni.

Kertészetekben, palántaneveldékben nem valószínű, hogy rábukkanunk, viszont gyomnövényként akár magától is megjelenhet a kertben, vagy egy kis tövet ki is áshatunk a természetben, amit a kertben elültetve szépen el fog szaporodni, ha jól érzi magát. (Figyelem! Bármilyen védelem alatt álló területen a növények kiásása és gyűjtés is tilos. A kiásást követően pedig temessük vissza a keletkezett lyukat.)

Ha megtaláltuk számára a megfelelő helyet, a továbbiakban nincs is más dolgunk, mint figyelni, hogy mikor kerül gyűjthető állapotba. Ha a félárnyék ellenére nagyon száraz lenne a talaj, időnként egy kis öntözés jól fog esni neki, de nem kell túlzásba vinni.

A leveleket virágzás előtt gyűjtjük, ám előfordulhat, hogy elmulasztjuk a megfelelő időpontot, esetleg az időjárás nem megfelelő a gyűjtéshez, vagy megtámadhatják különféle betegségek és kártevők a leveleket. Ilyen esetben néhány levelet meghagyva egyszerűen vágjuk vissza a csalánt, újból ki fog hajtani.

Mihez kezdjünk a begyűjtött csalánlevelekkel?

Ha friss fogyasztásra szánjuk a leveleket, mindenképpen ügyeljünk rá, hogy szúrósságukat elveszítsék, mert a szájüregünkben, esetleg garatunkban még kellemetlenebbek a csípések, mint a bőrünkön. Ehhez forrázzuk le, vagy pároljuk meg.

A tavaszi vagy nyár eleji zsenge csalánlevelekből készülhet főzelék vagy leves.

Ha még nem (vagy csak nagyon enyhén) szúrnak az egészen zsenge hajtások, vagdossuk apróra, és keverjük salátához. Mielőtt a salátához keverjük, ellenőrizzük a kezünkkel, hogy a vagdosástól elvesztették-e a szúrósságukat, vagy a biztonság kedvéért forrázzuk le aprítás előtt.

Az összevagdosott és kevés zsiradékon megfonnyasztott (vagy leforrázott) zsengébb levelekkel tojásrántottát is ízesíthetünk vagy ragukba is keverhetjük.

A csalánból pesto is készülhet a tyúkhúrpesto mintájára, mindössze a tyúkhúrt kell csalánra cserélni a receptben.
Sőt csalántinktúra is készülhet belőle, vagy egyszerűen szárítsuk meg, és tegyük el télire.

Hogyan szárítsunk csalánlevelet?

Ahogy a gyűjtésnél említettem, szélsőséges esetben napon is szárítható, azonban gyönyörű sötétzöld színét úgy őrzi meg leginkább, ha fénytől védett, levegős, jól szellőző, könnyen bemelegedő helyen minél gyorsabban szárítjuk.
A szárításhoz házi körülmények között használhatunk „napelemes” kerti szárítót (jó idő esetén), aszalógépet vagy akár egy légkeveréses sütőt maximum 50-60 fokra állítva, melynek az ajtaját résnyire nyitva hagyjuk.

 Köszönöm, hogy ellátogattál oldalamra. Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg ismerőseiddel is.