Az utóbbi évtized egyik legkedveltebb gyógy- és fűszernövénye a levendula: egyre több virágos- és gyógynövénykertben megtalálható. Évtizedekig is kertünk dísze lehet, ha termesztésénél odafigyelünk néhány apróságra.
Nálunk termesztetett gyógynövény, vadon csak felhagyott termesztésből fordul elő. A legnagyobb ilyen ültetvény a tihanyi Őslevendulás, amely védettséget élvez. Erről az ültetvényről néhány érdekességet is olvashatsz a cikk végén.
Levendula termesztése
Palánta formájában rengeteg helyen megvásárolható, ám érdemes odafigyelni, hogy jó minőségű, kellően begyökeresedett palántát vásároljunk. Dézsában vagy jó nagy cserépben is nevelhető, így a városi kertészeknek sem kell lemondani sem szépségéről, sem a virágok begyűjtéséről. Ilyenkor egy ültetőedénybe egyetlen tő kerüljön.
Magról is szaporítható, ám csak a francia levendula vagy közönséges levendula (Lavadula angustifolia). Az angol levendula vagy hibrid levendula (Lavandula x intermedia) nem nevel csíraképes magokat, ezért kizárólag dugványozással szaporítható.
Palántaneveléshez a magokat ültetőtálcára, cserépbe vagy tejfölös pohárba vetjük. A földet nyirkosan tartjuk, de semmi esetre se pangjon a víz, mert megfulladnak a magok. Lefedhetjük üveglappal, így könnyebben átmelegszik a föld, és gyorsabban kikelnek a magok, bár a csírázási arány nem túl magas. A kikelt növényeket később tűzdelni szükséges.
Sokkal nagyobb sikerélményt jelent a dugványozás, amely azt is biztosítja, hogy az anyanövénnyel mindenben megegyező tulajdonságú lesz az utódnövény is. Dugványokat készíthetünk tavasszal és ősszel is. Utóbbi esetben az 5-10 Celsius fok körüli átteleltetésről gondoskodnunk kell.
Az őszi hónapok (szeptember, október) kedvezőbbek a kiültetésre, ám a jó minőségű palánták tavasszal (március, április) is kiültethetőek. A kiültetett palánták vízigénye nagyobb. A második évtől a növények szinte nem igényelnek öntözést, viszont csapadékhiányos időszakban bővebb virágzással hálálják meg a vízpótlást.
A nagy ültetvényeken általában az aratással egy menetben történik a levendula metszése. Házi körülmények között gyakoribb a tavaszi vagy az augusztusi alakítómetszés, amely egyúttal alapanyagot is biztosít a dugványozáshoz. Tavaszi metszés esetén kisebb a kifagyás veszélye. Az augusztusi metszés mellett pedig az szól, hogy jobban látszik az elfásodott és a zöldellő szárrészek határa, amely fölött néhány centiméterrel elvégezhetjük a metszést. A metszés nem spórolható meg, ugyanis metszés hiányában a tövek felkopaszodnak, és elsatnyulnak.
Lakásban ne próbáld nevelgetni, biztosan elpusztul, télire sem kell bevinni. (Esetleg extrém nagy hidegben lehet probléma a dézsás növényekkel, ilyenkor persze pár napot kibírnak a lakásban vagy egy lépcsőházban, amíg elmúlik a szibériai hideg.)
Melyiket válasszuk?
A valódi (francia) levendula és a hibrid (angol) levendula megjelenésében és illóolajtartalmában is különbözik egymástól. A valódi levendula illóolaja értékesebb, kedvezőbb összetételű, míg az angol levendula illóolajtartama magasabb. Előbbi virágai általában sötétlilábbak, utóbbié halványabb lilák. Előbbi rövidebb virágszárakat hoz, utóbbi virágszárai sokkal hosszabbak, így például koszorúk kötésére, levendulabuzogányok készítésére utóbbi alkalmasabb.
A spanyol levendula vagy füzéres levendula (Lavandula stoechas) mutatós, virágai szintén ehetőek, és ugyanúgy felhasználhatóak, mint a valódi és a hibrid levendula virágai.
A fehér és rózsaszín virágú levendulák inkább dísznövényként juthatnak szerephez, illetve potpourriba, csokrokba valók.
Levendulazsák és más levendulás illatosítók
Levendula gyűjtése
A virágok gyűjtése az első lépésben nagyon egyszerű, majd kissé szöszmötölőssé válik. A virágszárakat ollóval, metszóollóval vagy késsel egyszerűen levághatjuk.
Friss felhasználás esetén a virágokat napsütéses időben, a déli órákban, teljes nyílásban gyűjtjük. A lila virágokat leválasztjuk a virágszárról, ami tulajdonképpen a virágok lecsipkedését jelenti. Ezt már végezhetjük egy fa árnyékában ücsörögve is. Végül a lecsipkedett virágokat használhatjuk fel például ételek díszítésére, szörpkészítésre, stb.
Ha szárítmány készül a virágokból, a virágokat közvetlenül nyílás előtt (szintén napos időben és a déli órákban) gyűjtjük. A még nyílás előtti állapotban lévő virágokról nem válnak le a szirmok száradás és morzsolás közben, kevésbé sérülnek a virágok a további feldolgozáskor, és kisebb lesz a portartalom is. A szárítás lazán kiterítve vagy csokrokba kötés után felakasztva is történhet. A virágokat száradás után morzsoljuk le a szárról. (Ipari körülmények között portalanítják is.)
Egyéb felhasználásra a felhasználás módja határozza meg, hogy a nyílás mely állapotában történik a begyűjtés.
Gyakran fordul elő másodvirágzás, főként akkor, ha a visszametszés nem történt meg a virágok begyűjtésével egy időben. Ilyenkor már sokkal kevesebb virágot hoz egy-egy tő, viszont friss felhasználásra, teakészítésre, ételek ízesítésére és díszítésére ezek a kései virágok is felhasználhatóak.
Mire használhatjuk a begyűjtött levendulát?
A virágokat megszáríthatjuk, és nyugtató, bőrápoló, sebgyógyító, emésztési panaszokat enyhítő, fájdalomcsillapító teát készíthetünk belőle.
A virágokat a szárításon kívül étkezési és kozmetikai célokra is felhasználhatjuk. A virág íze enyhén kesernyés, és nagyon aromás.
A levendulavirágokkal ízesíthetünk és színesíthetünk salátákat, tortákat, süteményeket, desszerteket, gyümölcsleveseket, lekvárokat. Próbáld ki az alábbi recepteket:
Levendulapuding vaníliával
Levendulás csokoládéfagylalt
Levendulaszörp
Levendulás keksz
A virágokból készült levendulaolaj kozmetikumok illatos alapanyaga és jó bőrápoló is egyben.
Levendulabalzsam készítése (és levendulaolaj gyors módszerrel)
Levendulás-körömvirágos balzsam
Levendulás fürdősó
Érdekességek a tihanyi „Őslevendulásról”
Hazánk legnagyobb egykori levendulaültetvénye a tihanyi „Őslevendulás”. Az elnevezés megtévesztő, hiszen nem őshonos növényről van szó, ez is telepített ültetvény volt egykoron.
Az 1920-as években Bittera Gyula gyógynövényszakértő Franciaországból érkezett szaporítóanyaggal telepítette be az ültetvényt, és ez lett az első ipari célú levendulaültetvény hazánkban. A Tihanyban termesztett levendula illóolajtartalma magasabb volt, mint a franciaországi illóolajé. A siker hatására a tőzsdén is jegyzésre került, Bittera Gyula pedig összesen száz hektárra növelte az ültetvény területét.
A második világháború és az azt követő évtizedek alatt az ültetvény pusztulásnak indult, nagy részét beszántották, először keserűmandulát, majd szőlőt telepítettek a levendulásban, mígnem a levendulával borított terület mintegy ötödére zsugorodott, és gondozás nélkül maradt.
Az egykori ültetvény egy része még ma is látható, és védettséget élvez.
Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg ismerőseiddel is.