Minden kétséget kizáróan a nyár az év legfontosabb időszaka a gyógynövények gyűjtése szempontjából. Ugyanakkor az ősszel gyűjthető gyógynövények egész sora jelzi, hogy a téli pihenő még kicsit odébb van.

A melegebb szeptemberi hónapok még alkalmasak bizonyos levelek és virágok begyűjtésére. Az utolsó körömvirágokat vagy katángvirágokat még betakaríthatjuk, de találhatunk akár cickafarkvirágot, levendulát, aranyvesszőt, hogy csak néhányat említsek. A fűszernövények levelei is még javában gyűjthetőek, akárcsak például a tyúkhúr, az útifű vagy a pitypang.

Alapszabály, hogy ameddig egészséges, jó állapotban lévő virágokat vagy leveleket találunk, addig ezeket minden gond nélkül begyűjthetjük. Arra azonban érdemes figyelni, hogy az időjárás változásával, a napos órák csökkenésével a hatóanyagok koncentrációja is megváltozhat, ezért az ilyenkor gyűjtött növényeket inkább herbateákhoz (élvezeti teákhoz), sütéshez, főzéshez, ételeink díszítéséhez használjuk, és kevésbé alapozzunk a gyógyhatásukra. Továbbra is fontos, hogy esős időt követő második, de inkább harmadik napon, illetve napsütéses időben történjen a gyűjtés.

Az ősz mégis alapvetően a gyökerek és magok, termések begyűjtésének az ideje.

Ősszel gyűjthető gyökerek

A gyökerek hatóanyagtartalma általában ősszel magasabb, mint tavasszal, ezért kiásásukra ez az alkalmas időpont. A gyökér felkutatásához és beazonosításához fontos, hogy a növény föld feletti része még némileg ép állapotban legyen. Ne várjuk meg, amíg a növény teljesen elszárad, elfonnyad, mert ezzel a saját dolgunkat nehezítjük meg, és így már nagyon könnyen összetéveszthetjük a gyökereket egymással.

Leggyakrabban gyűjtött gyökerek: katáng, gyermekláncfű, fekete nadálytő gyökere, macskagyökér.

Gyermekláncfűgyökér gyűjtése és felhasználása

Ősszel gyűjthető termések

A magok, illetve bizonyos gyümölcsök begyűjtésének is a nyár vége, illetve az ősz az optimális időpontja, hiszen ilyenkorra érnek be.

Ősszel gyűjtjük például a csipkebogyót (szárításra még a fagyok előtt, lekvárnak inkább a fagyok után), a galagonya termését, a bodzabogyót, az édeskömény magját.

Édeskömény (Foeniculum vulgare)

Egyes magok könnyen kipereghetnek, ezért folyamatosan figyeljük, hogy mikor érnek be. Például a kapor magja már a nyár folyamán begyűjtésre kerül, a máriatövis magja is legkésőbb nyár végére beérik.

Máriatövis (Silybum marianum)

Az ősszel gyűjtött gyógynövények szárítása

A mag szárításának legpraktikusabb módja, ha egy darab szárral együtt vágjuk le az egykori virágfejet, majd szárral fölfelé papírzacskóba állítjuk, így a zacskó felfogja a kihulló magokat. A zacskó száját akár meg is kötözhetjük a szárak körül, így fel tudjuk akasztani egy száraz helyen, ahol az utóérés, a száradás és a magok kipergése szinte magától megtörténik majd.

A bogyókat általában egészben szárítjuk. A csipkebogyót száríthatjuk félbe vágva is, ekkor a magokat is eltávolítjuk belőle szárítás előtt.

Csipkebogyó gyűjtése és felhasználása

A gyökereket megmossuk, szükség szerint gyökérkefével (vagy egy erre a célra használt körömkefével) átsúroljuk, lecsöpögtetjük és kicsit szikkasztjuk, majd végül felkarikázzuk vagy kisebb kockákra vágjuk.

Mivel nyár végén és ősszel már egyre nyirkosabb és hűvösebb az idő, fokozatosan megjelenik a reggeli harmat, és a meleg nappalok mellett az éjszakák akár kifejezetten hűvösek is lehetnek, így a kültéri szárítás már nem a legmegfelelőbb módszer. (A nappal száradásnak induló növények éjjel ismét nyirkossá válnak, ami könnyen penészedéshez vezethet, főként olyan nehezen száradó növényi részek esetében, mint a bogyók és a gyökerek.)

A szárítást célszerűbb a legkisebb fokozatra állított sütőben nyitott ajtónál végezni, vagy egy aszalógépet is beszerezhetünk erre a célra. Ez utóbbi körülbelül 30-60 Celsius fokon végzi a szárítást (sok készüléken beállítható a hőmérséklet), és a nyitott sütőajtó célja is az, hogy nagyjából ehhez a hőmérséklethez közelítsünk a szárítás során.

Kellemes őszi gyűjtögetést kívánok!