Modern világunkban sok ehető növény feledésbe merült, ilyen a valaha szebb napokat látott tölgymakk is. Gyógynövényként régen tápláló, roboráló élelmiszerként is használták.
Manapság viszont sokan gondolják, hogy a tölgymakk mérgező, de legalábbis nem ehető. Eredeti formájában ez valóban igaz is, ezért van szükség egy kis feldolgozásra.
Régen ínséges időkben is gyakran fogyasztották, talán ezért is került több más ehető, ám ingyen hozzáférhető növénnyel együtt a perifériára. Az ilyen növények ugyanis legtöbbször a szegénységet és a nélkülözést szimbolizálták és szimbolizálják még ma is, amivel egy nagyobb mértékű gazdasági fejlődés után a legtöbben már nem akartak azonosulni.
Érdekes ugyanakkor, hogy a nem éppen szegény távol-keleti országokban az étlapon igen gyakran szerepelnek vadon termő növények, olyanok is, amelyeket mi dísznövényként ismerünk, és nem is gondolnánk, hogy ehetőek. Így a tölgymakkliszt sem idegen a távol-keleti konyhaművészettől. Főleg Koreában, illetve kisebb mértékben Japánban fogyasztják.
A globalizációval és az egészséges életmód iránti növekvő igénnyel az elfeledett növények lassanként ismét visszatérnek a konyhánkba, méghozzá nem éppen pénztárcabarát módon. Gondoljunk csak a méregdrágán kapható (egyébként pedig igénytelen és szinte kiirthatatlan) csicsókára. S persze ne csodálkozzunk azon sem, ha a nem túl távoli jövőben a reformélelmiszerek között megjelenik a boltok polcain a tölgymakkliszt is.
Miért készítsünk tölgymakklisztet?
Először is: a tölgymakk tele van tápanyagokkal. A világ tölgyfajainak termései némileg eltérő összetételűek, némelyik olajosabb (például a vörös tölgy), némelyik keményítőben gazdagabb, néhány pedig magas fehérjetartalmú.
Másodszor: kellemesen diós, édeskés az íze, hasonlít a gesztenyeliszthez.
Melyik tölgymakk ehető?
Minden tölgymakk ehető. Hazánkban a kocsányos tölgy (Quercus robur) kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) csertölgy (Quercus cerris) vörös tölgy (Quercus rubra) és magyar tölgy (Quercus frainetto), ritkábban a molyhos tölgy (Quercus pubescens) és a Turner-tölgy (Quercus x turneri) fordul elő. Az előbbi három faj gyűjtése a méretük miatt praktikusabb.
Ahhoz azonban, hogy fogyasztásra alkalmassá váljanak a makkok, ki kell áztatnunk a keserű csersavakat. Erre nemcsak a cseranyagok keserű, összehúzó íze, de azok túl nagy mennyisége miatt is szükség van. Hiszen a cseranyagok nagy mennyiségben májkárosító hatásúak.
Észak-Amerikában honos az emory tölgy (Quercus emoryi), amelynek makkja alig tartalmaz csersavat, így áztatás nélkül is alkalmas közvetlen fogyasztásra és élelmiszerként történő felhasználásra. A paratölgy (Quercus suber) makkja szintén édes. Ha vegetáriánus vagy, ugord át ezt a mondatot: a legjobb minőségű spanyol sertésekből készülő jamón serrano (spanyol serrano sonka) extra minőségéhez vélhetően a sertések által fogyasztott paratölgy makkja is hozzájárul.
Tölgymakk gyűjtése
A tölgymakk gyűjtéséhez engedélyt kell kérnünk az erdő tulajdonosától állami és magánerdő esetén is, erre a tölgymakkok szaporítóanyagként történő erdészeti hasznosítása miatt van szükség. Ha van kertünk és helyünk, érdemes tölgyfát ültetni, bár a kezdeti években nem várhatunk nagy termésmennyiséget.
A lepotyogott, egészséges, lyukak nélküli makkokat érdemes összegyűjteni. A zöld makkok gyorsan bebarnulnak, tehát elvileg ez sem akadálya a gyűjtésnek. Ugyanakkor előfordulhat, hogy valamilyen betegség vagy kártevő miatt hullott le zölden a termés, ami ekkor még nem is feltétlenül észrevehető, ezért ezeket érdemes külön tárolni a feldolgozásig.
A begyűjtött makkokat száraz, szellős helyen kell tárolni a penészedés megakadályozása érdekében. Az utószárítás célja, hogy könnyebb legyen megtörni a makkokat.
A tölgymakk feldolgozása, felhasználása
- Az érett, barna terméseket kalapáccsal fel lehet törni, mint a mogyorót, hogy hozzájussunk a magokhoz.
- Hidegvizes módszer: Az egészséges magokat bő hideg vízben szükséges áztatni, amíg a víz már nem lesz barna, és a makkok is elvesztik keserű ízüket. Ez több napig tartó folyamat, a vizet naponta cseréljük a magokon.
- Forróvizes módszer: Egy lábost körülbelül harmadáig töltsünk meg a magokkal, majd öntsük fel vízzel. Ha felforrt, öntsük le róla a megbarnult vizet. Ezt körülbelül négy-öt-hatszor ismételjük meg, amíg a víz már nem barnul meg jelentősen, és a makkok is kellemes ízűvé válnak. Ez a módszer kb. három-négy órát vesz igénybe, és nem kell folyamatosan mellett állni.
- Ha a csersavaktól már megszabadultunk a hidegvizes áztatás során, pár perces főzés következik. (A forróvizes módszernél már nincs szükség újabb főzésre.)
- Végül a magokat alaposan ki kell szárítani.
A teljesen kiszáradt magok jól záródó üvegben tárolhatóak.
A tölgymakkot felhasználhatjuk az olajos magokhoz hasonlóan, vagy lisztté őrölve.
Tölgymakkliszt készítése és felhasználása
A száraz tölgymakkokat egyszerűen lisztté őröljük. Ehhez használhatunk bármilyen liszt őrlésére alkalmas eszközt (elektromos vagy kézi malmot), esetleg kávédarálót.
A tölgymakklisztet érdemes más liszttel keverni, illetve darált olajos és egyéb magvakkal is keverhetjük.
Mivel nem tartalmaz glutént, a liszt tulajdonságai inkább a különféle maglisztekhez, mint a gabonalisztekhez állnak közel, ezért túl szép kenyeret vagy más kelt tésztát sem tudunk belőle sütni. Viszont különféle sós és édes süteményekhez, kekszekhez, palacsintákhoz minden további nélkül felhasználhatjuk.
Tölgymakklisztes mézes sütemény
Az elkészült tölgymakkliszt kipróbálásához következzék egy egyszerű bögrés tepsis mézes sütemény receptje. A süteményt fogyaszthatjuk önmagában gyermekláncfűkávéval vagy chai-jal, megkenhetjük valamilyen egyszerű krémmel, pudinggal, amit akár gyógynövényekkel is ízesíthetünk, például levendulával, kamillával vagy rózsával.
Tölgymakklisztes mézes sütemény hozzávalói
Az alapanyagok kiméréséhez használt bögre (vagy pohár) 2 dl-es.
- ½ bögre extra szűz olívaolaj
- ½ bögre tölgymakkliszt
- ½ bögre süteményliszt vagy teljes kiőrlésű búzaliszt
- ¼ bögre pirított, aprított olajos mag (ízélés szerint: dió, mogyoró stb.)
- ½ tk. sütőpor
- ½ tk. szódabikarbóna
- ¼ tk. só
- 3 db tojás
- ½ bögre méz
- ¼ bögre (barna) cukor vagy más édesítő ízlés szerint
- porcukor a szóráshoz (elhagyható)
- vaj a sütőforma kikenéséhez vagy sütőpapír
Tölgymakklisztes mézes sütemény elkészítése
- Kenjünk ki a vajjal egy tortaformát vagy kisebb tepsit, vagy béleljük ki sütőpapírral. Melegítsük elő a sütőt 180 Celsius fokra.
- Keverjük össze egy tálban a tölgymakklisztet, a búzalisztet, a sütőport, a szódabikarbónát és a sót.
- Egy másik tálban keverjük össze a tojássárgákat, az olajat, a mézet és 2 ek. cukrot, amíg alaposan elkeverednek egymással, és egységes színűvé és állagúvá válik a keverék.
- Öntsük a tojásos, olajos keveréket a száraz hozzávalókhoz, és vegyítsük össze.
- A tojásfehérjéket a sóval verjük ne túl kemény habbá, adjuk hozzá a cukrot, és verjük tovább, amíg a habverőt kiemelve a tojásfehérje „csúcsos” lesz, vagyis úgy néz ki a habverőn, mint egy manósapka.
- A lisztes, tojásos keverékhez kis adagokban, óvatosan keverjük hozzá a tojásfehérjét.
- Óvatosan töltsük a tortaformába, majd egy spatulával óvatosan egyengessük el a tetejét.
- Kb. 30 perc alatt sül meg, de már 20 perc után érdemes ránézni, nehogy megégjen a sütemény, mert a tölgymakkliszt elég gyorsan barnul.
- A sütőből kivéve 5 percig hagyjuk hűlni, majd borítsuk rácsra vagy deszkára, és hagyjuk kihűlni. Ha már langyos, megszórhatjuk a porcukorral.
- Végül ízlés szerint szeleteljük fel, vagy töltsük meg ízlés szerint.
Jó étvágyat!
Köszönöm, hogy ellátogattál oldalamra. Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg ismerőseiddel is.
You must be logged in to post a comment.