Miután befejeztük a gyógynövények gyűjtését, gondoskodjunk róla, hogy minél előbb feldolgozásra kerüljenek. Erre a minél jobb minőség, a minél magasabb hatóanyag-tartalom megtartása miatt van szükség, mivel a nedves növényi részek könnyen befüllednek, bepenészednek, s így értéktelenné válnak.

A feldolgozás az újbóli átválogatással kezdődik. Gyűjtéskor a legnagyobb gondosság mellett is előfordul, hogy beteg növényi részek, esetleg fűszálak, más növények keverednek a gyűjtött növényi részek közé.

Gyógynövények mosása

Alapvetően a gyógynövényeket nem mossuk meg szárítás előtt, ezért is kell akkora figyelmet szentelni a gyűjtött növények tisztaságának. A sáros, esetleg állati ürülékkel vagy más szennyeződéssel borított növényi rész egyrészt mosás után sem hozza azt a tisztasági fokot, amit szeretnénk, másrészt a nedves növényi részek leszárítása rengeteg plusz energiát és odafigyelést igényel. A mosott virágok, levelek, herbák károsodhatnak, és könnyen be is fülledhetnek, ezt körültekintő gyűjtéssel mindenképpen el kell kerülni. Többek között ezért nem gyűjtünk eső után sem.

A mosás tilalma alól kivételt képeznek a föld alatti növényi részek, ezek leggyakrabban gyökerek, rizómák és sztólók. Gyűjtést követően a föld nagy részét óvatos ütögetéssel, illetve gyökérkefével érdemes eltávolítani, majd óvatos, de alapos mosás következik.

Gyógynövények aprítása

Föld alatti részek esetén az átválogatást, mosást felületi leszárítás (a felesleges nedvesség felitatása), majd aprítás követi. Célszerű a kérgeket is kissé felaprítani szárítás előtt. Egyrészt aprítás után gyorsabban megszáradnak ezek a vaskosabb növényi részek, másrészt könnyebb lesz a tárolás és a majdani felhasználás.

Az aromás növények sokat veszítenek illatukból és ízükből az aprítással. Az ilyen növényeket célszerűbb közvetlenül felhasználás előtt aprítani, morzsolni, főleg ha fűszerezésre is használjuk ezeket. Két tenyerünk között le-föl sodorva később is kiválóan morzsolhatók az így szárított növények, maximum tároláskor több helyet foglalnak.

Ha kis csokrokban szárítjuk a növényeket (lásd lejjebb), a száraz levelek és a virágok szinte egyetlen mozdulattal lehúzhatóak a szárról, így már a tárolás is könnyebb lesz, mégis a lehető legjobban megóvtuk a szárítmányt.

Léteznek aprításra alkalmas gépek, házi körülmények és háztartási mennyiségek esetén az aprítást végezhetjük fűszerollóval, éles késsel, vagy bizonyos esetekben akár teljesen el is hagyhatjuk ezt a fázist.

Gyógynövények szárítása

Aprítás után már csak a szárítás maradt nagyobb feladatként, amely a gyógynövények leggyakoribb tartósítási módja. Itt a legfontosabb, hogy minél vékonyabb rétegben terítsük ki a növényeket a gyorsabb szárítás érdekében, illetve naponta forgassuk át a száradó növényeket, nehogy befülledjenek. Másik megoldásként kössünk a növényekből kisebb csokrokat, s ezeket aggassuk fel.

Fontos, hogy a növényeket egymástól elkülönítve szárítsuk, hogy megelőzzük keveredésüket, illetve címkézzük is fel, hogy melyik melyik. Aromás növényeket ne szárítsunk más növények közvetlen közelében, mert átadják erős illatukat, illetve a belsőleg mérgező növényeket – melyek külsőleg sok esetben nagyon áldásosak lehetnek – mindig elkülönítve szárítsuk a többi növénytől.

A szárítást akkor tekinthetjük befejezettnek, ha a növényi rész már pattanva törik. Legrövidebb ideig a virágok és a gyökerek, leghosszabb ideig a húsos termések és a gyökerek száradnak.

Nagy mennyiségek esetében, ipari körülmények között a szárítás hatalmas szárítókban történik.

Gyógynövények szárítása lakásban

Magára a szárításra igen kreatív és leleményes módon kivitelezett házi megoldásokat láttam az évek során, főleg azoktól, akik nem kertes házban laknak. Sokan a lakásban tálcákra helyezett zsírpapíron vagy sütőpapíron terítik szét a növényeket, majd ezek kerülnek szekrények vagy akár a cserépkályha tetejére. Van, aki a falra deszkát erősít, s a deszkából félig kiálló csavarokra aggatja a kis növénycsokrokat. Van, aki a felaggatást kifeszített kötélen oldja meg úgy, hogy ruhacsipeszekkel erősíti a kötélre a csokorba kötött növényeket. Lakásban a szárítást érdemes a plafonhoz minél közelebb eső részen megoldani, mivel ott van a legmelegebb, így gyorsabb a száradás, a szárítás ideje alatt gyakran szellőztessünk.

Kisebb mennyiségben gyűjtött növényeket háztartási aszalógépben is száríthatunk, de a kihűlő sütő hőjét is érdemes kihasználni a szárításra. A légkeveréses elektromos sütő is jó megoldás, hiszen ezen egészen alacsony hőfokokat is be tudunk állítani. A szárítás általában körülbelül 40-50 Celsius fokon, maximum 60 fokon történik. Vigyázzunk, hogy ne süljön, hanem száradjon a növény.

Gyógynövények szárítása kertes házban

Kertes házban némileg egyszerűbb a helyzet. A ház típusától függően sok megoldás létezhet. Akármelyik megoldást választjuk, arra vigyázzunk, hogy állatok ne férkőzhessenek a száradó növények közelébe. Ha szükséges, takarjuk le tüllel, szúnyoghálóval a tálcákat.

Klasszikusan kiaggathatjuk a tornácon kifeszített kötélre vagy a tornác falán lévő virágtartókra, esetleg erre a célra kialakított egyéb helyre, például polcos tárolókra is elhelyezhetjük a növényeket.

Szintén klasszikus módszer a padláson szárítás. Ehhez lehetőleg tiszta, nem poros, illetve állatok által hozzáférhetetlen padlásra van szükség.

Mi a kertben építettünk egy szárítót, amely gyakorlatilag egy piciny épület. Tetején cserepek vannak, ezek biztosítják a felmelegedést, a falai pedig fa oszlopokra erősített strukatúr nádszövetből készültek, mely biztosítja, hogy átjárja a kis épületet a levegő, ugyanakkor árnyékol. A szintén nádszövetes ajtó zárttá teszi, belül pedig polcok és akasztós részek találhatók. A polcokon zsírpapírral vagy sütőpapírral bélelt műanyag rekeszekben helyezem el a növényeket, illetve az akasztókra kis csokrok kerülhetnek. S persze sokféle hasonló „napelemes” megoldás létezik még.

Akármelyik megoldást is választjuk, esős, nyirkos, harmatos időben gondoskodnunk kell róla, hogy éjszakára fedett helyre vigyük a növényeket, különben visszanedvesednek, befülledhetnek, illetve a lassú száradástól károsodnak, és értéktelenné válnak. 

Gyógynövények tárolása

A szárított növények sötét, szellős, szag- és kártevőmentes helyen, lehetőleg kartondobozokban, papírzacskókban vagy papírzsákokban, de akár befőttesüvegekben is várhatják a felhasználást. Az ökörfarkkóró virágát és a bazsalikom levelét mindenképpen légmentesen lezárva kell tárolni, mert nagyon hamar átveszik a környezet nedvességét, továbbá az ökörfarkkóró könnyen molyosodik, mindez pedig minőségromláshoz, sőt teljes elértéktelenedéshez vezet.

A légmentesen lezárt, lehetőleg sötét üvegek jó tárolási lehetőséget jelenthetnek aromás növények esetén, mivel így tovább megőrzik íz- és illatanyagaikat.

Gyógynövények fagyasztása

Tartósíthatóak a növények fagyasztással is, bár ennek inkább akkor van értelme, ha fűszerként szeretnénk használni ezeket a tél folyamán. Apróra vágott és jégkockatartóban fagyasztott növényeket kevés víz hozzáadásával könnyen adagolható fűszerkockákká alakíthatjuk, melyeket műanyag zacskóban tárolhatunk a mélyhűtőben.

Kisebb dobozokat is megtölthetünk az aprított vagy akár egészben hagyott levelekkel. Később így is elő tudjuk venni a szükséges mennyiséget. Aprított petrezselyemlevelet és kaporlevelet, illetve egész bazsalikomleveleket szoktam ezzel a módszerrel fagyasztani, de koriander levelét, zeller vagy lestyán levelét is fagyaszthatjuk egészben.

Van, aki hengerré fagyasztja az aprított növényeket. Ehhez folpackba csavarja, majd belehúzza pl. egy konyhai papírtörlő hengerébe, így kerül a mélyhűtőbe, s kapja meg a henger alakot. Később csak le kell vágni a megfelelő mennyiséget a fűszerhengerből.

A gyűjtés fáradságos munkája után érdemes odafigyelni a szárításra és tárolásra is, hogy egész télen jó minőségű gyógy- és fűszernövények álljanak a család egészségének szolgálatában.