Nyári napforduló, Szent Iván éj, vagyis a leghosszabb nappal és legrövidebb éjszaka az évben. De mi köze ehhez a gyógynövényeknek?
Manapság az egész világot hajlamosak vagyunk a tudomány vagy legalábbis a gyakorlati tapasztalatok szemüvegén át nézni, néha mégis kellemes felüdülést jelent és akár tanulságokkal is szolgálhat, ha eleink hiedelmeibe is bepillantást nyerünk.
Sajnos ez most mégsem szolgál tanulságokkal, mert az egyik legérdekesebb napfordulós felvetéssel kapcsolatban nem találtam semmilyen kutatási eredményt. Nevezetesen, hogy lehet-e annak bármi alapja, hogy a nyári napforduló idején gyűjtött gyógynövényeknek különösen erős hatást tulajdonítottak a természettel oly szoros összhangban élő pogány őseink. Úgy látszik, ez a kérdés senkinek sem izgalmas annyira, hogy rászánjon egy hatóanyagkutatást.
Nyári napforduló és Szent Iván éjszakája
A nyári napforduló a csillagászati nyár kezdete, egyben az év leghosszabb nappala és legrövidebb éjszakája is, ami június 21-ére esik. Szent Iván éjszakája viszont a június 23-áról 24-ére virradó éjszaka lesz.
Korábban ez a két esemény egyetlen napra esett, mégpedig június 24-ére, aztán a naptárreformok következtében szétváltak egymástól. Szent Iván éjszakáját a mai napig az egyik legpogányabb ünnepként tartják nyilván, miközben egyébként Keresztelő Szent János napja is.
A régi világban a megújulást jelentő fény és az elmúlást jelentő sötétség, illetve annak váltakozása mágikus eredettel bírt. Éppen ezért Szent Iván éjjelén máglyákat gyújtottak, amelyekkel elűzték a sötétséget. Ez egy igazi boszorkányos éjszaka volt mágikus rituálékkal, szertartásokkal és jóslásokkal megfűszerezve.
Régen Magyarországon is nagy hagyománya volt a Szent Iván éji máglyáknak. Napjainkban talán a skandináv országokban őrzik leginkább ezt a hagyományt.
A Szent Iván éji máglyák gyógynövényei
A máglyák elkészítéséhez pedig mágikus gyógynövényeket is felhasználtak. A kelták például olyan klasszikus nyári gyógynövényeket, mint az orbáncfű, réti legyezőfű, édeskömény, kamilla, feketeüröm, kender, körömvirág, levendula, rozmaring, kakukkfű, vasfű, zsálya, bodza és rózsa. Más területeken például az ökörfarkkóró, tejoltó galaj, útifű is gazdagította a sort..
Európa-szerte ilyenkor a máglyákon különféle füveket és virágokat füstöltek. A teuza virága vagy csengőlinka vagy ma közismert nevén orbáncfű, úgy tűnik, hogy szinte mindenhol fontos növénye volt ennek a napnak. Egyes területeken a Szent Iván éji koszorúkba pipacsot, búzavirágot és réti margitvirágot is fontak.
A tejoltó galajt Szent Iván füvének vagy Szent Iván seprűjének is nevezték, koszorúkat is fontak belőle, és a régiek hite szerint szerencsés, gazdag, hosszú életet jelent.
A fagyöngy, a bodzabél és a vasfű füstölését látomások előidézésére használták. A fehérüröm, az egynyári üröm, az orgonahajtás, az ökörfarkkóró, a vasfű, a menta és más füvek (országoktól és tájegységektől függően) szintén megtalálhatóak voltak a füstölésre szánt növények között.
Ha nem is Szent Iván éjjelén és nem is a legmágikusabb gyógynövényekből, de otthon is egyszerűen készíthetünk füstölőrudakat gyógynövényekből, melyeket eredeti céljuk szerint füstölésre vagy akár díszként is használhatunk.
Köszönöm, hogy ellátogattál oldalamra. Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg ismerőseiddel is.
You must be logged in to post a comment.