A biztonságos gyógynövénygyűjtés 14 + 1 szabálya

Amikor vadon termő gyógynövényeket vagy ehető növényeket gyűjtünk, az egyik legfontosabb célunk a biztonság. Nem szeretnénk véletlenül sem mérgező növényekkel hazatérni.

Ha gyógynövényeket vagy ehető növényeket keresünk erdőn-mezőn, és találunk egy jó gyűjtőhelyet, nagy esélyünk van rá, hogy sokféle ehető és gyógynövénnyel térhetünk haza. Ahogy a természetnek nevezett nagy zöld falból egyre több növényt köszöntünk ismerősként, egyre inkább rájövünk, hogy ez a tudás mekkora kincs. Ugyanakkor a vadon gyűjtés felelősséggel is jár, hiszen véletlenül sem szeretnénk senkinek ártani egy-egy rosszul beazonosított növénnyel.

Túráink során mérgező növényekkel is találkozhatunk, amelyek adott esetben nagyon hasonlíthatnak különféle ehető növényekre vagy gyógynövényekre. Olyanok is vannak közöttük, amelyek már kis mennyiségben is nagy problémát okozhatnak, és olyanok is, amelyek hosszú távon és/vagy nagyobb mennyiségben okozhatnak súlyosabb panaszokat.

Ha néhány szabályt betartasz, minimalizálhatod a kockázatot. Ahogy pedig egyre inkább megismered a környezetedben élő növényeket, könnyen be tudod majd azonosítani a főbb szabályok alól kibújó esetleges kivételeket is.

Ne feledd, senki nem kötelez arra, hogy bármit gyűjts, hogy bármit hazavigyél. Sőt, van, ahol ezt meg sem teheted. Semmi gond nincs azzal, ha csak nézelődsz, és figyelsz. Készíts fotókat vagy rajzokat, és próbálj meghatározni alkalmanként egy vagy maximum két növényt. Haladj apró léptekkel.

Ha új növényeket próbálsz ki, még akkor is, ha ehetőek vagy gyógynövények és ezer százalékig beazonosítottad őket, előfordulhat, hogy valamilyen érzékenységgel reagál rájuk a szervezeted.

Éppen ezért első alkalommal csak keveset gyűjts, kóstolj meg egy keveset, és csak akkor bátorodj fel, ha nem okoz semmilyen problémát. Még jobb, ha egyszerre csak egy új növényt próbálsz ki, így könnyebben beazonosíthatod az esetleges probléma okozóját. Ez egyébként a vásárolt gyógynövényekre és minden újdonságra is igaz.

Ez is érdekelhet:

Növénygyűjtési szabályok

A biztonságos gyógynövénygyűjtés 14 szabálya

1. Figyeld meg alaposan a növényeket

A legtöbb tévesztés abból adódik, hogy felületesen figyeljük meg a növényeket. Például próbáljuk memorizálni a virág vagy a levél kinézetét, ám ez nagyon gyakran visz tévutakra.

Ezért a gyógynövénytúráktól se várj túl sokat az első néhány alkalommal, mert 10-15-20 új növényt nem fogsz tudni minden részletében megfigyelni és megjegyezni, hacsak nincsenek különleges képességeid vagy rengeteg időd a növények alapos és jó minőségű körbefotózására. Arról nem is beszélve, hogy egy-két hónappal korábban vagy később nagyon másképp fognak kinézni.

Mit figyelj a növényeken? Hogyan néz ki a növény teljes egészében (vagyis milyen a habitusa)? Milyen a virág színe, hány szirma van stb.? Milyen jellegzetességei vannak a levéllemez fonákának és színének, milyen a levél színe a fonákán és a színén, milyen az erezete? Milyen a szár színe, barázdáltsága stb.? Milyen a virág/virágzat, levél, termés formája? Milyen a növény szőrözöttsége? Szükség esetén használj nagyítót.

Ha biztosan tudod, hogy nem mérgező, akkor használhatod a többi érzékszervedet is. Milyen az illata? Milyen a tapintása? Milyen az íze? Esetleg milyen jellegzetes hangokat hallasz? Ez utóbbi talán megdöbbentő, de a fák leveleinek a susogása, egy termés leválasztásának a csattanása vagy a termés felnyílásának a hangja vagy a levél megdörzsölésének a hangja is jellegzetesség lehet.

2. Ha valami nem illik a képbe, az gyanús

Egyes növények különféle fejlettségi állapotaikban igencsak bámulatosan tudják változtatni az alakjukat. (Pom Pom után szabadon…) Például a levélformájuk is sokat változhat.

Vannak olyan növények, amelyek nagy alakgazdagságot mutatnak, és vannak olyanok is, amelyek több alfajjal rendelkeznek, esetleg könnyen kereszteződnek egymással az egyes fajok, ezért „hasonlít, hasonlít, de valahogy mégsem olyan”. Ez még nem jelenti azt, hogy nem fogyasztható a növény, ám a meghatározást nagyban nehezítheti.

Lehetséges, hogy egy mérgező vagy veszélyes hasonmással találkoztál, ezért inkább hagyd ott, ahol van, ha nem sikerült ezer százalékig beazonosítani.

Vannak növények, amelyeknek nagyon hasonló például a virága. Erre szoktam mondani, hogy az „ennek olyan a virága, mint…” és az „ez pont úgy néz ki, mint a…” kezdetű mondatok ritkán vezetnek jóra.

Nézd meg az alábbi képet!

Mire tippeltél? A képen nem egy gyógynövény látható, hanem a csorbóka virága és levelei. Jól tippeltél?

3. Mindig kételkedj egy kicsit

Egyszer kaptam egy nagy halom erdei gombát egy ismerősömtől, aki évtizedek óta gombászott. Amikor a sok egyforma gomba között megláttam egyet, ami kicsit másképp nézett ki, úgy éreztem, hogy bármennyire is szeretem a gombát, talán ezt mégsem kellene megenni…

Bármilyen bizonytalanságot érzel, vagy rossz érzésed van akár egy saját magad gyűjtötte növénnyel kapcsolatban, akár azzal, amit valaki ajánlott, esetleg eléd tett? Nagyon egyszerű: ne fogyaszd el.

4. Ismerd meg a környezetedben élő mérgező növényeket, és tartsd be a gyűjtési szabályokat

Az általános gyűjtési szabályokról korábban már írtam, itt most talán annyival egészíteném ki, hogy az esetleges természeti veszélyekre is ügyelj, mindig figyelj, hogy hova lépsz, és mindig tartsd nyitva a szemed.

Mielőtt gyűjteni indulsz, nem árt, ha felismered a legmérgezőbb és legveszélyesebb növényeinket, vagy legalább tudsz a létezésükről.

5. Csatlakozz helyi gyűjtőtúrákhoz

Aki rendelkezik helyismerettel, és ismeri az adott terület növényeit, a helyi sajátosságokat, szabályokat, természetesen sok apró praktikát is ismerhet. Ha a fejedbe vetted, hogy azonnal gyűjteni akarsz, ez a legbiztonságosabb módja, már ha olyan területen vagytok, ahol lehetséges a gyűjtés.

A határozókönyvek, a weboldalak is hatalmas segítséget nyújthatnak, ám végül mégis magadra maradsz velük a vadonban. Tehát ilyen esetben légy nagyon óvatos.

A határozókönyvek is csak akkor segítenek, ha tudod, hogy mit kell nézned a növényeken, és tudod, hogy mit olvasol a határozókönyvben:

6. Légy óvatos a piros bogyókkal

A piros bogyók valamiért nagyon vonzóak tudnak lenni, és biztosan mindenki meg tud nevezni legalább egy gyógynövényt, amelynek piros a bogyója, tehát ehetőek és gyógyhatásúak is találhatóak a piros bogyók között. Ha a csipkebogyóra vagy a galagonyára gondoltál, akkor helyes a megfejtés.

Erősebben és kevésbé mérgező piros bogyók is szép számmal akadnak a szabad természetben, tehát fontos a figyelem, az óvatosság és a pontos beazonosítás. Például a piros földi tök vagy az ebszőlő csucsor ebbe a kategóriába tartozik.

7. Kerüld a növényeket, amelyeknek fehér a bogyója

Az a biztos, ha mindent messze távolról elkerülsz, aminek fehér a bogyója.

Ha kicsit járatosabb vagy a gyógynövények világában, akkor most biztosan eszedbe jutott a fehér fagyöngy a fehér bogyóival. A fehér fagyöngy ugyan gyógynövény, ám a bogyói mérgezőek. Tehát ő például egy olyan kivétel, ami erősíti a szabályt.

8. Légy óvatos az ernyőkkel

Nem az esernyőkkel, hanem a virágernyőkkel. Az ernyősvirágzatú növények között nagyon sok teljesen ártalmatlan (gyógy)növény is megtalálható, és több olyan növény is, amely halálosan mérgező.

Milyen az ernyős virágzat? Olyan, mint egy esernyő, amit fejjel lefelé tartasz, és hiányzik a nyele. Az esernyő küllőinek végén helyezkednek el a virágok. A zellerfélék családjának tagjai esetén ez összetett ernyő, vagyis a nagy ernyőküllőkön kis ernyőcskék találhatóak.

A vadmurok (sárgarépa vadon termő rokona), a sárgarépa, a zeller, a zamatos turbolya az ártalmatlanok sorát gazdagítja, míg a gyilkos csomorika és a foltos bürök a halálosan mérgezők táborába tartozik.

Sokan a cickafarkfüvet is összetévesztik a foltos bürökkel (vagy fordítva, ami még rosszabb), pedig a cickafark sátorozó bugába rendeződő fészekvirágzata még csak nem is ernyős.

A legnagyobb probléma az ernyősökkel az, hogy kevés kivételtől eltekintve nemcsak nagyon hasonló a virágzatuk, még a színük is gyakran fehér (a fenti képen látható édeskömény az egyik kivétel), és sokszor a leveleik is nagyon hasonlítanak egymásra.

Ha kezdő gyűjtögető vagy, a legjobb, amit tehetsz, hogy az ernyősöket (vagy mindent, ami annak látszik) mellőzöd. Ha megvan a kellő tapasztalatod, akkor inkább háromszor ellenőrizd, mint egyszer tévedj. Ha 1110%-ig biztos vagy a dolgodban, csak akkor gyűjtsd be.

9. Légy ennél is óvatosabb a gombákkal

Aki az erdőt járja a gyógynövények után, előbb-utóbb szemet vet a gombákra is. A gombák nagyon finomak, és van közöttük egy-két biztonságosan gyűjthető is.

Ugyanakkor némileg eltúlozva, de minden egyes nap másképp néznek ki, vagyis minden fejlődési fázisukban más jellemzőikre kell figyelemmel lenni. Ráadásul a hasonmások elkülönítése sokszor még nehézkesebb, mint a növények esetén.

A gombászás valóban nem az a kategória, amit könyvekből magadtól könnyedén megtanulhatsz. Bár itt is sokat segít, ha nyugodt körülmények között „szoktatod a szemedet a látásmódhoz”, és akár könyvekből, akár az internetről alaposan tanulmányozod a gombákat, mielőtt egy tapasztalt vezetővel nekivágsz az erdei beazonosításnak.

Mindig vizsgáltasd be a gombáidat gombaszakértővel, akkor is, ha tapasztalt gombásztól tanultál. Szerencsére Magyarországon nagyon jól kiépült ez a rendszer, így aki nem hagyja ki ezt a lépcsőfokot, biztonságban tudhatja magát, miközben élvezheti az erdei gombák egyedi zamatát.

10. Minden káposzta ehető

A Brassicaceae (káposztafélék) növénycsalád minden tagja ehető. Már csak azt kellene tudni, hogy miről ismerhetőek fel. Ugye?

A legbiztosabb azonosítási módjuk a virágzatuk. A káposztafélék családjába tartozó összes növénynek négy szirma és hat porzója van. A hat porzóból négy hosszú, és kettő rövid. A virágok gyakran kicsik, ezért nagyítóra is szükség lehet, hogy a porzókat megszámoljuk.

Attól, hogy nem mérgezőek, még nem biztos, hogy ténylegesen van élvezeti értékük, vagyis hogy ténylegesen ehetőek, mert egyik-másik túlságosan csípős.

11. Hagymák

Ha valaminek hagymája van, a levele úgy néz ki, mint egy hagymának vagy fokhagymának a levele, és az illata is olyan, mint a hagymának vagy a fokhagymának, akkor az hagyma vagy fokhagyma.

A hagymáknak ugyan vannak veszélyes hasonmásaik, ám azoknak nincs hagymaszaguk. Vagy aminek hagymaszaga van, annak a levele nem úgy néz ki, mint egy hagyma levele.

A medvehagyma esetén például nem igaz a fenti kitétel első fele, mert a levelei nem úgy néznek ki, mint a fokhagyma levelei, viszont az illata olyan, mint a fokhagymának. Ettől persze ehető, és ettől még vannak mérgező hasonmásai.

A nagyon mérgező tengeri hagyma esetén sem igaz a fenti kitétel első fele, mert a levelei nem úgy néznek ki mint egy hagyma levelei, viszont a teljes növény hagymaszagú. Bár hazánkban nem él, és cserepes növényként is csak nehezen tartható, így kicsi az esély, hogy találkozz vele.

12. Menták

Ha úgy néz ki, mint a menta és olyan az illata, mint a mentának, akkor egy mentával állunk szemben.

Ha a növény úgy néz ki, mint a menta, de nincs mentaillata, akkor jobb elkerülni.

Némileg kakukktojás a csombormenta (Mentha pulegium), amely Magyarországon vadon is előfordul, nagyobb mennyiségben és hosszabb ideig fogyasztva pedig enyhén mérgező. Bár rossz hírét főként a belőle készült olajnak köszönheti, melyet régebbi korokban méhösszehúzódásokat előidéző hatása miatt abortív szerként használtak, ám az ehhez szükséges dózis akár halálos is lehet. Gyógynövényként főként emésztőrendszeri, légúti panaszok esetén használták, és mára a rossz híre miatt a feledésbe merülő gyógynövények közé tartozik.

Hogyan is néz ki egy menta? Az ajakosvirágúak vagy árvacsalán-virágúak családjának tagjai általában szögletes szárúak, a leveleik átellenesen állnak, a virágok pedig többnyire zigomorfak (egy szimmetriasíkkal két egyforma részarányos félre oszthatóak).

13. Óvakodj a tejnedvektől

Természetesen vannak gyógynövények, melyek tejnedve teljesen ártalmatlan (pl. gyermekláncfű), ám a növény különböző részeinek megtörésekor kiserkenő tejnedv (vagy bármilyen nedv) jelezhet akár mérgező növényeket is (pl. farkas kutyatej) vagy erős hatású növényeket is (pl. vérehulló fecskefű) .

14. A fogyaszthatóság szempontjából semmit nem jelent, ha az állatok megeszik

Az állatok többnyire tudják, hogy mi a jó nekik. Sok olyan növényt megesznek, amelyektől mi megbetegedhetünk vagy akár meg is halhatunk, ahogy ez fordítva is igaz. Tehát sose hagyatkozz arra az ehetőség szempontjából, hogy láttad, amikor egy állat valamit megevett.

+1 Gyűjts minél több tapasztalatot

Nagyon hasznos és nagyon nagy mértékben képes megalapozni a tudást, ha fotókról, rajzokról, videókról próbálod megismerni a növényeket, de soha ne feledd, hogy a szabad természet teljesen más.

Ami a könyvben vagy a videóban egyértelműnek tűnik, az a szabad természetben, a több tucatnyi egyéb növény között állva kérdések egész sorát vetheti fel.

Mindig mindenkit arra biztatok, hogy csak akkor gyűjtsön be egy növényt, ha ezer százalékig sikerült beazonosítania azt.

Viszont ahelyett, hogy otthon ülsz, és arra gondolsz, hogy neked ez biztosan nem sikerülhet, vedd fel a kényelmes cipődet, pakolj be egy kis élelmet, innivalót, rovarriasztót, fényképezőgépet, a határozókönyvedet, és menj ki a természetbe.

Mindössze annyi a lényeg, hogy csináld, és egy szép napon azt veszed majd észre, hogy teljesen más szemmel látod az erdőket és mezőket. Itt találsz hozzá egy kis segítséget:

 Köszönöm, hogy ellátogattál oldalamra. Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg ismerőseiddel is.