Az erdőkben és mezőkön tett séták során gyakran találkozunk vadon termő bogyós gyümölcsökkel. Ezek a természetes csemegék nemcsak ízletesek, hanem tápanyagokban is gazdagok. Ismerd meg a leggyakoribb ehető és mérgező bogyós gyümölcsöket, és néhány tippet a biztonságos gyűjtögetéshez.
Bármennyire is kínálják magukat, nem minden vadon termő bogyó biztonságos.
Néhány közülük súlyos mérgezést is okozhat, ha elfogyasztjuk, illetve néhányuk csak feldolgozás után fogyasztható biztonsággal. Más bogyósok bizonyos részei gyógynövényként is használatosak, vagy régebben használatosak voltak.
Ehető vadon termő bogyós gyümölcsök
Fekete szeder (Rubus fruticosus)
A szeder az egyik legismertebb vadon termő gyümölcs. Fekete színű, érett állapotban édes és lédús. Gazdag C-vitaminban, antioxidánsokban, és rostban. Nyersen, lekvárként, szörpként, vagy süteményekben is felhasználható.
Fekete szeder (Rubus fructicosus)
Vadcseresznye (Prunus avium)
A vadcseresznye kicsi, kezdetben sárga, majd piros vagy fekete színű gyümölcs. Nagyszerű választás, ha frissen szeretnél bogyókat fogyasztani, de befőttként vagy lekvárként, illetve süteményekbe is kiváló. A cherry brandy egyik alapanyaga.
Erdei szamóca (Fragaria vesca)
Az erdei szamóca apró, piros, édes gyümölcs, amely az erdei séták kedvelt felfedezése. Finom íze mellett magas C-vitamin-tartalma miatt is értékes. Édességekhez, salátákhoz is adható, vagy egyszerűen nyersen is fogyasztható.
Erdei szamóca
Kökény (Prunus spinosa)
A kökény kicsi, kékes-fekete gyümölcs, amely fanyar ízű. Akkor érdemes gyűjteni, ha már megcsípte a dér, így kellemesebb lesz az íze. Általában lekvár, szörp, vagy likőr formájában használják fel, mivel nyersen meglehetősen savanykás, összehúzó.
Kökény, vadszilva (Prunus spinosa)
Borbolya (Berberis vulgaris)
A borbolya apró, piros gyümölcsei savanykásak, nagyon frissítőek. Magas C-vitamin-, ásványi anyag- és flavonoidtartalmuk miatt is népszerűek. Leggyakrabban lekvár vagy szörp készül belőlük, de frissen, szárítva és léként is felhasználható. A kéreg és a gyökér enyhén mérgező a bennük található berberin alkaloid miatt.
Galagonya (Crataegus spp.)
A galagonya az egyik legelterjedtebb vadon termő bogyós gyümölcs, amely nemcsak ízletes, hanem különleges gyógyhatással is bír. A népi gyógyászatban régóta ismert, különösen a szív- és érrendszeri betegségek kezelésére alkalmazzák. Terméséből készülhet lekvár, befőtt vagy akár különleges galagonyaketchup is (paradicsommal vagy paradicsom nélkül).
Galagonya (Crataegus monogyna, C. laevigata)
Húsos som (Cornus mas)
A húsos som C-vitaminban és karotinoidokban gazdag piros, fanyar gyümölcse az északkeleti országrészben autentikus lekváralapanyag, ám készülhet belőle befőtt és szörp is. Éretlen gyümölcsét sósan az olajbogyóhoz hasonlóan lehet eltenni. Régen a házikertekben is gyakori volt, ma már inkább dísznövényként ültetik. Hazánkban őshonos rokon faja, a veresgyűrű som (Cornus sanguinea), melynek bogyói feketék.
Csipkebogyó (Rosa canina)
A csipkebogyó a vadrózsa érett termése. Piros bogyói tele vannak C-vitaminnal, és teák, lekvárok, illetve szörpök készítésére használjuk. Egyes vadrózsafajok termése narancssárga vagy barna is lehet.
Csipkebogyó gyűjtése és felhasználása
Gyepűrózsa, csipkebogyó (Rosa canina)
Aranyribiszke (Ribes aureum)
Az aranyribiszke feketére érő bogyói a fekete ribiszkéhez hasonló ízűek és méretűek, ám a fürtön nem egyszerre érnek, ezért szinte csak szemenként gyűjthető. Az aranyribiszkét a fekete ribiszke oltásánál gyakran alanyként használják. A kellemes, aromás, édes bogyók felhasználhatóak például lekvárhoz, desszertekhez, gyümölcslevesekhez.
Fehér eper (Morus alba)
Egyik legfinomabb vadgyümölcsünk, a fehér eper gyümölcse a halvány rózsaszíntől a bordós feketéig változhat. Nyersen és főzve is ehető, éppúgy felhasználható, mint bármely más gyümölcs. Készülhet belőle például desszert, fagylalt, krém, gyümölcsleves-, gyümölcsszósz, lekvár, sőt aszalással is tartósítható. A modern nyugati fitoterápiában nem használatos, a tradicionális kínai gyógyászatban azonban a fehér eperfa levelét, ágvégét, gyökérkérgét és termését is alkalmazzák.
Eperfa (Morus alba, Morus nigra)
Óvatosságra intő bogyós gyümölcsök
Közönséges boróka (Juniperus communis)
A közönséges boróka apró, kékes-fekete bogyói fűszeres ízűek. Gyakran használjuk fűszerként húsok, káposzták ízesítésére, valamint a gin egyik alapanyaga is. Fontos azonban tudni, hogy a borókát mértékkel kell fogyasztani, mert nagy mennyiségben mérgező lehet, éppen ezért gyógynövényként történő alkalmazás esetén is szükséges az óvatosság és az adagolási útmutató pontos betartása.
Bodza (Sambucus nigra)
A bodza fekete bogyói főzés után ehetőek, nyersen fogyasztva enyhén mérgezőek lehetnek. A magokban lévő cianogén glükozidok hányást, hányingert, és hasmenést okozhatnak.
Ne téveszd össze a gyalogbodzával (Sambucus ebulus), mely nem fás szárú, mérgező növény, termései pedig spontán hányást, hasmenést okozhatnak, bár az ország egyes területein lekvárt is főztek bogyóiból.
Fekete bodza (Sambucus nigra)
Mahónia (Mahonia aquifolium)
A mahónia kék bogyói nyersen enyhén mérgezőek, ám hőkezelés után ehetők. Leginkább lekvárokban vagy borokban használják. A bogyók magas C-vitamin tartalmuk miatt kissé savanyúak, ám aromás ízűek. Kérge és gyökere gyógynövény.
Kányabangita (Viburnum opulus)
A kányabangita piros bogyói nyersen mérgezőek, de főzés után ehetőek. Lekvárként, szószként vagy likőrként használják, de csak hőkezelés után biztonságos fogyasztani. A gyökérkéreg korábban görcsoldó hatású gyógynövényként volt használatos, ám jelenleg hazánkban az étrend-kiegészítőkben alkalmazásra nem javasolt növények listáján szerepel.
Indiai szamóca (Duchesnea indica)
Az indiai szamóca piros bogyói nem különösebben ízletesek, tápértékük is csekély, és egész enyhén mérgezőek is. Gyakran dísznövényként találkozunk vele. Az erdei és kerti szamócával ellentétben a gyümölcsei felfelé állnak, és nem csüngőek.
Madárberkenye (Sorbus aucuparia) és házi berkenye (Sorbus domestica)
A madárberkenye savanykás, frissítő és magas C-vitamin tartalmú korallpiros bogyói paraszorbinsavat tartalmaznak, amely a szájban zsibbasztó érzést okoz. Talán emiatt tartják egyes források enyhén mérgezőnek, ám ez a hatás főzés, illetve szárítás után eltűnik. Főként lekvárként, kompótként, vagy pálinkaként használják fel.
A házi berkenye sárga vagy vörösesbarna terméseit akkor érdemes gyűjteni, amikor már maguktól lehullanak. C-vitaminban gazdag, kiemelkedően magas pektintartalma miatt pedig az őszi lekvárok zselésítőszere is lehet.
Mérgező vadon termő bogyós gyümölcsök
Ebszőlő csucsor és fekete csucsor (Solanum dulcamara, Solanum nigrum)
Az ebszőlő csucsor fényes piros bogyói nagyon csábítóak lehetnek, ám rendkívül mérgezőek. A fekete csucsor bogyói sötét színűek, és főként éretlen állapotban különösen mérgezőek. Fogyasztásuk hányást, hasmenést, és súlyos esetekben szívproblémákat okozhat. Érdemes messze elkerülni mindként növényt.
Gyöngyvirág bogyója (Convallaria majalis)
A gyöngyvirág szépsége ellenére bogyói mérgezőek, amelyek szívritmuszavart, hányingert, és hasi fájdalmat okozhatnak, ha megeszik őket.
Alkörmös (Phytolacca spp.)
Régen bor színezésére használták az alkörmös karmazsinvörös bogyóit, melyek azonban enyhén mérgezőek, ahogy az egész növény is. Megfelelő előkészületek mellett az észak-amerikai telepesek a leveleket kis mennyiségben fogyasztották. Külsőleges felhasználásra a gyökerekből készítenek kenőcsöt.
Nadragulya (Atropa belladonna)
A nadragulya nagy, fekete bogyói különösen veszélyesek. A növény minden része, de különösen a bogyók, mérgező atropint tartalmaznak, amely súlyos mérgezést, látásproblémákat, sőt halált is okozhat.
Madárbirs (Cotoneaster spp.)
A madárbirs piros bogyói általában mérgezőek, és hányást, hasmenést okozhatnak. Főleg madarak fogyasztják, emberek számára nem ajánlott.
Ükörkelonc (Lonicera xylosteum)
Az ükörkelonc piros bogyói mérgezőek, és émelygést, hasmenést okozhatnak. Bár a növény dekoratív, bogyóit kerüld el.
Salamonpecsét (Polygonatum spp.)
A salamonpecsét bogyói fekete vagy kékes-fekete színűek, és mérgezőek. Fogyasztásuk hányást, hasmenést, és súlyos gyomorbántalmakat okozhat.
Piros földitök (Bryonia dioica) és fekete földitök (Bryonia alba)
A piros földi tök piros, illetve a fekete földitök sötétkékes-fekete bogyói rendkívül mérgezőek, súlyos gyomor-bélrendszeri tüneteket és légzési nehézségeket okozhatnak.
Ostormén bangita (Viburnum lantana)
Az ostormén bangita piros vagy fekete bogyói mérgezőek. Fogyasztásuk hányást, hasmenést, és hasi fájdalmat okozhat.
Nehézszagú boróka (Juniperus sabina)
A nehézszagú boróka kékes-fekete bogyói rendkívül mérgezőek. Fogyasztásuk súlyos gyomor-bélrendszeri tüneteket és vesekárosodást okozhat.
Tiszafa (Taxus baccata)
A tiszafa magja, illetve a növény többi része is rendkívül mérgező. A bogyók magja és a levelek fogyasztása szívleállást okozhat. Egyedül a piros magköpeny nem mérgező, ám a magok véletlen elfogyasztásának elkerülése érdekében, jobb a magköpenytől is tartózkodni.
Magyal (Ilex aquifolium)
A magyal piros bogyói mérgezőek, és hányást, hasmenést, hasi fájdalmat okozhatnak. Bár karácsonyi díszként népszerű és nagyon szép, bogyóit nem szabad fogyasztani.
Farkasboroszlán (Daphne mezereum)
A farkasboroszlán piros bogyói rendkívül mérgezőek. Fogyasztásuk égő érzést, hányást, hasmenést, és súlyos esetekben halált okozhat.
Borostyán (Hedera helix)
A borostyán fekete bogyói mérgezőek, és hányást, hasmenést okozhatnak. A növény minden része mérgező, így kerülni kell a fogyasztását, ám külsőlegesen a levelek gyógynövényként használatosak.
Kutyabenge (Frangula alnus)
A kutyabenge fekete bogyói hashajtó hatásúak, és nagy mennyiségben mérgezőek, ezért belsőleges használatuk nem ajánlott. A kéreg erős hashajtó, ám gyógynövényként történő alkalmazásához megfelelő hőkezelésére vagy minimum egy évig történő tárolására van szükség.
Fehér fagyöngy (Viscum album)
A karácsony egyik kedvelt dísze a fehér fagyöngy, ám opálos fehér bogyói mérgezőek. A bogyók a madarak számára kedvelt csemegét jelentenek, és ők terjesztik a magjait is. A megfelelő időben gyűjtött zöld részek gyógynövényként használatosak.
Fehér fagyöngy (Viscum album)
Tippek a biztonságos gyűjtögetéshez
Ismerd meg a növényeket!
Csak azokat a bogyókat szedd le, amelyeket biztosan felismersz. Használhatsz növényhatározót, vagy kérhetsz segítséget tapasztalt természetjáróktól.
Ne kóstolj meg ismeretlen bogyókat!
Ha nem vagy biztos abban, hogy a bogyó ehető-e, ne kóstold meg! Sok mérgező bogyó íze édes vagy semleges, így a kóstolás nem megbízható módszer a biztonságosság megállapítására.
Figyelj a mennyiségre!
Még az ehető bogyókat is mértékkel fogyaszd. Nagy mennyiségben néhány bogyó emésztési problémákat okozhat.
A biztonságos gyógynövénygyűjtés 14 szabálya
Összefoglalás
A vadon termő bogyók gyűjtése és fogyasztása izgalmas tevékenység lehet, ha odafigyelsz a biztonságra. Fontos, hogy csak olyan bogyókat fogyassz, amelyekről biztosan tudod, hogy ehetőek, és mindig legyél óvatos a természetben talált gyümölcsökkel. Így élvezheted a természet adományait anélkül, hogy kockázatnak tennéd ki magad vagy szeretteidet.
Köszönöm, hogy ellátogattál oldalamra. Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg ismerőseiddel is.
You must be logged in to post a comment.