A gyermekláncfű gyökere tavasszal és ősszel is gyűjthető, ám mindkét évszakban más az íze és más a hatóanyagtartalma is. A következőkben kiderül, hogy mikor jobb gyűjteni, és mire érdemes használni.
Hogyan ismerjük fel a gyermekláncfüvet?
A biztonságos és sikeres gyűjtés első lépése a gyűjtendő növény ezer százalékig biztos felismerése. Elvileg a gyermekláncfű nem téveszthető össze semmivel, gyakorlatilag több hasonló tőlevélrózsás növénnyel találkozhatunk akár ősszel, akár tavasszal is.
Gyakorlatlan szemmel a leveleket sem mindig könnyű felismerni. Bár a többéves gyermekláncfű tőlevélrózsája általában elég jellegzetes képet mutat. Szükség esetén érdemes segítségül hívni egy határozókönyvet. Bizonytalanság esetén semmiképpen se gyűjtsük.
A tavaszi, nyár eleji virágzáskor könnyen felismerhető, ilyenkor (a virágzás kezdete után) azonban már nem gyűjtjük a gyökerét. Tavasszal leveleit akár a pásztortáska leveleivel is össze lehet téveszteni.
Hosszú meleg ősz esetén főleg az alacsonyabban fekvő, alföldi tájakon előfordul másodvirágzása. Ebben az időszakban még virágzik a csorbóka és más növények is, melyeknek nagyon hasonló a virága, ezek többségének viszont leveles a szára. Virágozhat még ősszel például a hölgymál is, amelynek levéltelen szára (virágkocsánya) és virága hasonló megjelenést mutathat, mint a gyermekláncfű, azonban a levelei teljesen más képet mutatnak.
Mikor érdemes gyűjteni a gyermekláncfű gyökerét?
A gyökerek gyűjtésének időszaka őszre esik, mivel ilyenkor a legmagasabb a hatóanyagtartalmuk. Mindamellett tavasszal, nyár elején is gyűjthetőek, amikor éppen kihajtott a növény. (Sőt valójában ősztől tavaszig bármikor, amennyiben engedi az időjárás, illetve ha teljes biztonsággal felismerjük magukat a gyökereket akkor is, ha semmilyen föld feletti rész nem segíti a beazonosítást.)
Az évelő növények (amilyen a gyermekláncfű is), miután ősszel elhalnak, elszáradnak a föld feletti részeik, a gyökerükben raktározzák el a tavaszi „újjászületésükhöz” szükséges tápanyagokat. Ebből következik, hogy ilyenkor a legmagasabb a tápanyag-, illetve hatóanyagtartalmuk is.
Kora ősszel még könnyen felismerhetőek el nem fagyott föld feletti részeikről, ilyenkor érdemes őket begyűjteni.
Tavasszal meg kell várnunk, hogy kihajtsanak, máskülönben nehezen találnánk meg a gyökereket. S persze elég nagyoknak kell lenniük ahhoz a leveleknek, hogy biztonsággal felismerhessük őket. Ez a folyamat viszont tápanyagokat von el a gyökerektől – minél tovább várunk, annál többet. Ezért bár tavasszal is gyűjthetőek a gyökerek, ilyenkor általában alacsonyabb a hatóanyagtartalmuk. (A virágzást már semmiképpen ne várjuk meg a gyűjtéssel.)
A gyermekláncfű gyökere ősszel kb. 40%, tavasszal kb. 2% inulint tartalmaz. Az inulin egy édeskés vegyület, így az ősszel gyűjtött gyökerek sokkal édesebbek lesznek, kellemesebb ízű tea főzhető belőlük.
Nem mellesleg az inulin olyan fruktóztartalmú szénhidrát (rost), mely emésztetlenül halad át az emésztőrendszeren, így „feldolgozásához” nincs szükség inzulinra. A vércukorszintet sem dobálja, sőt inkább csökkenti azt, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják a gyermekláncfű édeskés gyökerét.
Hogyan gyűjtsük a gyermekláncfű gyökerét?
Legjobb két-hároméves gyökereket gyűjteni, bár a szabad természetben nagy eséllyel nem tudjuk megállapítani a növény életkorát.
A hosszú karógyökerek igen mélyre hatolnak a talajban, ezért lazább kötött, kemény talajú területeken nem lesz egyszerű dolgunk, érdemesebb laza talajról gyűjteni. Mindenképpen szükségünk lesz ásóra vagy ásóvillára, amellyel körbeszúrkáljuk a növényt, majd óvatosan kifordítjuk a gyökeret. Így is előfordulhat, hogy a gyökér vége beleszakad.
Itt is érvényes, hogy tartsuk be a gyűjtési szabályokat, természetvédelmi területeken ne gyűjtsünk, és ne raboljuk le a területet. A gyűjtés helyén a gödröket temessük vissza.
Mire használjuk és hogyan tartósítsuk a gyermekláncfű gyökerét?
A gyökereket gyűjtés után alaposan tisztítsuk meg gyökérkefével (vagy akár egy erre a célra használt körömkefével). Legjobb, ha meg is mossuk, illetve vágjuk le a két végét is.
A gyökerekből készülhet tea, vagy készíthetünk belőlük pótkávét (kávéízű gyógynövényes italt), sőt bátrabbak gyökérzöldségként is fogyaszthatják. Így a gyűjtés utáni további feldolgozás attól függ, mire szeretnénk használni a gyökereket.
A gyökereket ne hámozzuk, csak ha okvetlenül szükségesnek találjuk. Bár ételkészítéshez szimpatikusabbnak érezhetjük a hámozást (mint a sárgarépa vagy a petrezselyemgyökér esetén).
Ha későbbi teakészítéshez szeretnénk megszárítani a gyökereket, szintén hámozatlanul vágjuk nem túl vékony karikákra vagy kb. kisujjnyi hasábokra, és szárítsuk meg aszalógépben vagy langyos (35-40 fokos) sütőben (esetleg radiátor tetején). A vastag, nedves gyökerek nehezen száradnak, ezért az egyszerű szobahőmérsékleten szárítás kevésbé célravezető, főként ha kissé párás is a levegő a lakásban.
Pótkávé készítéséhez vágjuk kisebb kockákra a gyökereket, és kissé melegebb sütőben szárítsuk, majd kissé (vagy ízlés szerint akár jobban) pörköljük is meg. (Ezt a műveletet óvatosan végezzük, időnként átkeverve a kis kockákat, nehogy megégjenek.)
Kávéital készítéséhez utólag is megpörkölhetjük a már korábban megszárított gyökereket. Ezt a műveletet szintén sütőben vagy egy serpenyőben végezhetjük gyakori kevergetés mellett. A hasábban szárított gyökereket tördeljük kisebb darabokra pörkölés előtt.
Extra tipp
Ha tavasszal gyűjtjük a gyökereket, ne dobjuk ki a már kihajtott zsenge leveleket. Ezek ilyenkor csak egész enyhén keserűek, vagy még annyira sem. Adjuk a leveleket friss tavaszi salátához, keverjük tojásrántottához, vagy készítsünk belőle pestót a tyúkhúrpesto mintájára.
Ez is érdekelhet:
A gyermekláncfű gyökerének és levelének alkalmazása
Köszönöm, hogy ellátogattál oldalamra. Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg ismerőseiddel is.
You must be logged in to post a comment.