12 kora tavaszi ehető zöld, ami vadon terem

A tavasz a megújulás időszaka, ilyenkor – jó esetben – tele vagyunk tettvággyal és energiával, amit a kora tavaszi ehető zöldek és csírák fogyasztásával is támogathatunk. Ahogy zöldül a természet, egyre jobban hívogat. Miért is ne használhatnánk ki, hogy ilyenkor sok-sok ehető zöld vadon terem?

A tavasz kezdetén az ország nagyobb részén ezek az első ehető vadon termő növények, amelyekből táplálékot lehet gyűjteni. A tavasz előrehaladtával és a nyár közeledtével a gyűjtögetési lehetőségek egyre bővülnek majd, viszont ilyenkor még némileg szűkebb a kínálat.

Ha nyitott szemmel járunk, nem nehéz ezekre rábukkanni, hiszen az ország nagyobb részén vadon teremnek, illetve legtöbbjük akár egy kisebb kertben is felbukkanhat, viszont megjelenési idejüket tekintve lehetnek kisebb-nagyobb eltérések például az alföldi vagy a középhegységi régiók tekintetében.

Ezek a kora tavaszi zöldek ízletesek, és általában könnyen beazonosíthatók. Ám továbbra is él a szabály, hogy csak azt szedd le, és főleg csak azt edd meg, amit ezer százalékig be tudtál azonosítani.

1. Gyermekláncfű levelei

A pitypang (Taraxacum officinale) valószínűleg már nagyon korán felbukkan a tavaszi szezonban. Finom, bár kissé kesernyés, ehető levelei vannak, amelyek rendkívül táplálóak.

A pitypang felismerése a legtöbbeknek nem okoz problémát, ám a fiatal, még nem virágzó növények levelei nagyon hasonlítanak a pásztortáska leveleire. A pásztortáska szintén gyógynövény, és nem mérgező, tehát ebben az esetben a tévedés nem lesz végzetes.

A pitypang minden része ehető, azonban a leveleit még virágzás előtt, kora tavasszal érdemes fogyasztani, mert később nagyon keserűvé válnak. A levelek íze hasonló a rukkolához.

Friss salátákhoz adhatjuk, finom és különleges pitypangpesto is készülhet belőle. A pestóhoz adott citromlé némileg semlegesíti a keserű ízt is.

Sokan gyomirtóval próbálnak védekezni a pitypang ellen, erre ügyeljünk a gyűjtésnél. A saját kertünkben pedig ne féljünk a megjelenésétől, hiszen sárga virágai nekünk szép színfoltot, a méheknek pedig táplálékot jelentenek.

2. Ibolya levelei

A csodásan illatozó kék ibolya (Viola spp.) a tavasz egyik legkedvesebb ajándéka. Virágaiból sok minden készülhet, ám levelei is ehetőek, és tele vannak tápanyagokkal.

A levelek gyűjtése jóval egyszerűbb és kiadósabb, mint a virágoké, és a növény könnyen felismerhető a virágairól. Virágok nélkül a salátaboglárkával (Ficaria verna) téveszthető össze a legkönnyebben.

Hazánkban általában az illatos ibolyát részesítjük előnyben, ám léteznek sárga, fehér és többszínű fajok is. A nálunk árvácskának nevezett virágok is a Viola nemzetségbe tartoznak, például a háromszínű árvácska (Viola tricolor), amely szintén gyógynövény. A sárga fajok általában hashajtó hatásúak, így ezek gyűjtése nem célszerű.

A levelek főzve vagy nyersen is fogyaszthatóak, magas a C-vitamin tartalmuk. A leveleket salátához is adhatjuk, vagy tea is készülhet belőlük.

3. Tyúkhúr

A tyúkhúr (Stellaria media) szintén ehető vadnövény, és egyben gyógyhatású is. Közönséges talajtakaró gyomnövény, amely hatalmas területeket képes beborítani, ezért könnyű beazonosítani és gyűjteni is.

Enyhébb teleken folyamatosan gyűjthető, és apró fehér ötszirmú és csillag alakú virágai akár már februárban is nyílhatnak, apró levelei pedig átellenesen állnak a száron, amelyen egyetlen finom szőrcsík fut végig.

Egy ollóval is könnyen levágható a föld feletti része, amely így egyben el is fogyasztható frissen, vagy hozzáadható különféle ételekhez, köretekhez, levesekhez, smoothie-khoz, és pesto is készülhet belőle.

Amíg nem fordul túl melegre az időjárás, addig folyamatosan újból kihajt, majd nyárra eltűnik, hogy ősszel újból megörvendeztessen bennünket finom, fejes salátára emlékeztető, ám annál picit fűszeresebb ízével. A betakarításhoz nem kell mást tenni, mint fogni egy ollót, és levágni.

Fontos és egyben mérgező hasonmása a mezei tikszem (Anagallis arvenis), amelynek virágai savas körülmények között pirosak, lúgos körülmények között kékek. A tyúkhúr között általában felbukkanhat a perzsa veronika vagy más veronikafajok is, ezek virága égszínkék, és a levelük is teljesen más, mint a tyúkhúré.

4. Piros árvacsalán

A piros árvacsalán (Lamium purpureum) igazán különleges, nagyon sokféleképpen felhasználható, és rendkívül tápláló, ehető gyomnövény. Könnyű rátalálni, és könnyű gyűjteni.

A menta rokonságába tartozik, és a tyúkhúrhoz hasonlóan tömegesen nő. Az árvacsalánfélék családjára jellemzően négyszögletes szára van. A levelek szőrösek, a növény felső részén lilák, és kis rózsaszín virágai vannak. Általában nem nő tíz centiméternél magasabbra, és nincsenek mérgező hasonmásai. Hasonlít ugyan a bársonyos árvacsalánra, ám az is ehető, így nem kell aggódni, ha összekeverednek.

A piros árvacsalán rendkívül tápláló szuperélelmiszer. Az egész növény ehető, és a lila színű hajtáscsúcs még egy kicsit édeskés is. Állaga miatt salátákban és zöldfűszerekkel ízesítve kellemesebb.

Teaként is fogyasztható, ám földes erdőízét nem mindenki kedveli.

5. Bársonyos árvacsalán

A bársonyos árvacsalán (Lamium amplexicaule) a piros árvacsalán közeli rokona, és ez meg is látszik rajta, mert nagyon hasonlóan néz ki, és szintén ehető, tápláló tavaszi zöld, ezért semmi gond, ha összekevered őket.

Mindamellett az ilyen közeli rokonságban lévő növények nagyon jó lehetőséget biztosítanak arra, hogy fejleszd a növényfelismerési képességeidet azzal, hogy alaposan megfigyeled a jellegzetességeiket és különbözőségeiket.

A két növény között a fő különbség a levelek formájában és elhelyezkedésében mutatkozik meg.

Ők ketten ráadásul gyakran ugyanazon a területen, egymás mellett, egymással keveredve nőnek, mivel termőhelyi igényeik is egyformák.

Salátakeverékekhez is adhatjuk, vagy gyulladáscsökkentő és emésztést segítő teát készíthetünk belőle.

6. Kerekrepkény

Időnként földi borostyánnak is nevezik a kerekrepkényt (Glechoma hederacea), amely bizonyos területeken szintén gyakori gyomnövény, és általában nagyobb területeket is képes elfoglalni.

Remek talajtakaró, és más nemkívánatos gyomokat is elnyom. Könnyen elszaporodik a gyepen és az árnyékos területeken, bár ellenálló, és elegendő nedvességgel teljes napsütésben és zavart területeken is megél.

Könnyen gyűjthető kicsit mentolos illatú, mutatós vadnövény. Minden száron 3-7 kékeslila színű virág található. Gyepen és árnyékos területeken találkozhatunk vele, ám kellő mennyiségű nedvesség mellett a teljes napsütés sem zavarja.

Kora tavasszal érdemes gyűjteni, mielőtt túl keserűvé válik, bár már fiatalon is hajlamos a keserűbb ízre. Az egész növény ehető, beleértve a hajtásokat, a leveleket és a virágokat is.

A kerek repkény hasonlít a piros és a bársonyos árvacsalánra, esetleg a papsajtmályvával is összetéveszthető, de szerencsére ezek mindegyike ehető.

Régebben gyógynövényként is nagyobb elismerésnek örvendett, ám ebben a minőségében már visszaszorulóban van. Illetve sör készítésére is használták, mielőtt a komló népszerűvé vált. Ma salátákhoz, illetve húsok vagy levesek ízesítésére használjuk leginkább.

7. Cickafark levele

A cickafark (Achillea millefolium) egy kecses virág különleges megjelenésű levelekkel. A növény ehető és egyben gyógyhatású is. Az egyedi kinézetű levelek és a jellemző illat (mely némelyeket a fenyőtű illatára emlékeztet) különböztetik meg a cickafarkot a hasonmásoktól.

A cickafark növény virága fehér, rózsaszín és néha sárga színű, ám csak a fehér virágú fajok értékesek, és ezek között előfordulnak védettek is, melyre gyűjtéskor ügyelni kell.

Alkalmanként, a gyakorlatlan szem összetévesztheti különféle ernyősvirágzatú növényekkel, annak ellenére, hogy a cickafark virága nem ernyős. Mivel az ernyősvirágzatúak között több mérgező fajjal is találkozhatunk, ezért fontos megérteni és észrevenni a különbségeket. A foltosbürök például erősen mérgező, így ez a tévesztés végzetes is lehet.

A cickafark esetében viszont a teljes növény ehető és tápláló, beleértve a virágait, leveleit, szárát és gyökerét is. A cickafarknak bár aromásan keserű, azért mégiscsak keserű íze van, viszont a kora tavasszal gyűjtött levelek kevésbé keserűek. Más fűszerekkel keverve tésztás, húsos ételek fűszerezésére is használható.

8. Útifüvek

Az útifű (Plantago spp.) egy ehető és tápláló közönséges gyomnövény, amely gyógynövényként is igen kedvelt. Az egész világon elterjedt, így szinte már mindenki találkozott vele, legfeljebb nem tud róla.

Ennek az alacsonyra növő növénynek a levelei és magjai is ehetőek. A párhuzamos erezetű levelek az egyes útifűfajok esetén némileg eltérő formájúak, mégis jellegzetesek.

Az útifű a tőlevélrózsa központjából eredő virágzati tengelyről is felismerhető, mely fajonként szintén eltérő kinézetű. Ennek a virágszárnak a felső részét nagyon apró virágok borítják, amelyek mindegyike négy sziromlevéllel rendelkezik.

Könnyű azonosítani és gyűjteni (főleg virágzás idején), mivel kevés hasonmása van, például kerti körülmények között az árnyliliom zsenge leveleivel a legkönnyebb összetéveszteni. Mindamellett ebben az esetben is fontos a gyűjtés előtti százszázalékos beazonosítás.

Az útifű levelei tele vannak vitaminokkal és ásványi anyagokkal, például A-, C- és K-vitaminnal, valamint vas-, kalcium- és magnéziumforrás is.

A magok betakarítása munkaigényes, és alacsony terméshozamot várhatunk. Őrölve és egészben is többféleképpen felhasználható, például kenyerekhez, péksüteményekhez vagy salátákra és más ételekre szórva.

A fiatal útifűlevelek csak enyhén kesernyés ízűek, és salátán kívül spenót módjára igen széleskörűen felhasználhatóak.

9. Ragadós galaj

A ragadós galaj (Galium aparine) az a növény, amely úgy tapad a ruhánkra, mint a tépőzár. Rendkívül tápláló vadon termő zöldnövény.

Fogyasztás előtt a csalánhoz hasonlóan érdemes blansírozni, hogy megszabaduljunk a szúrós tapadósságától, ami a szánkban kevéssé okoz kellemes érzést.

Teája jót tesz például a nyirokrendszernek, a fűszeres borsóra emlékeztető ízű friss hajtásokat pedig sokféleképpen felhasználhatjuk a konyhában.

10. Kányazsombor

A kányazsombor (Alliaria petiolata) minden része ehető, és könnyen felismerhető erős fokhagymaillatáról.

Négyszirmú keresztes virágai fehérek. Tőlevelei vesealakúak, fogazottak, szárlevelei szívesen tojásdadok, szabálytalanul fogasak. A hajtáscsúcs felé a levelek mérete csökken.

A kora tavasz a legjobb alkalom a gyűjtésére. A levelek gazdagabbak tápanyagban, mint a spenót.

Salátaöntetek vagy páclevek fűszerezésére is használható, vagy felaprítva salátákhoz és mindenféle fokhagymáért kiáltó ételhez keverhető.

11. Medvehagyma

A medvehagyma (Allium ursinum) az a vadnövény, amit ma már keveseknek kell bemutatni, hiszen piacokon, áruházak zöldségosztályán is évek óta hozzájuthatunk.

Aki vadon szeretné begyűjteni, jó, ha tisztában van néhány gyűjtési szabállyal, és jó, ha van annyi növényismerete, hogy a mérgező fajoktól elkülönítse. A hasonmás fajok, bár nem gyakran, de előfordul, hogy egy termőhelyen osztoznak a medvehagymával.

A jellegzetes, fokhagymaillatú levelek segítik a felismerést.

A medvehagyma is nagyon sokoldalúan felhasználható a konyhában, és gyógynövényként is értékes.

12. Csalán

A csalán (Urtica dioica) az a növény, amit talán tényleg senkinek nem kell bemutatni. Ha egyszer már megcsípett, biztosan örökre megjegyzed.

Fogyasztás előtt blansírozással vagy párolással szabadulhatunk meg a csípősségétől, vagyis a csalánszőröktől, ezután már ugyanúgy felhasználható, mint bármelyik zöld leveles növény.

Például smoothie, jegestea, pesto, csalános-sajtos lasagne vagy tavaszi csalánleves is készülhet belőle.

A csalánt szuperélelmiszernek tartjuk, mivel rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, mint A-, C-vitamin, vas, kálium, mangán, kalcium.

 Köszönöm, hogy ellátogattál oldalamra. Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg ismerőseiddel is.